Posted on Hozzászólás most!

Könyvajánló! John Ott: Health and light

A modern fény-biológia talán John Ott-tal kezdődött, nem egy tudóssal, hanem egy „kívülálló” time-lapse fotóssal! Munkái során a növények növekedését, virágzását, életfolyamatait fotózta. Egy-egy time-lapse felvétel sorozat hetekig-hónapokig-évekig is eltarthat. Közben volt ideje gondolkozni és sokat kísérletezett a fényviszonyok manipulálásával. Azt tapasztalta, hogy nagyon nem mindegy, milyen megvilágítást kapnak a növények, teljes napfényt vagy valamilyen szűrőn keresztül csak egy részleges spektrumot. Innentől kezdve nem volt nehéz rájönnie, hogy az állatok és az ember anyagcseréjét is befolyásolni lehet a fényviszonyok megválasztásával. Sokat elárul a könyvének (Health and light) hátlapján található mondat: „ A jófajta fény éveket adhat az életedhez, a rossz megbetegíthet, sőt akár meg is ölhet.”

Miért van az, hogy természetesnek vesszük a vándormadarak évszakonkénti mozgását, ami minden évben ugyanúgy megtörténik, a növények fotoszintézisének élesen elkülönülő nappali és éjszakai ciklusát is elfogadjuk, sőt tanítjuk az iskolákban, közben pedig az embert valahogy kifelejtjük a történetből? Az is ismert, hogy az iparban a csirkéket mesterséges világítással kényszerítik gyorsabb növekedésre, nagyobb „hozamra”. A csincsillaipar is kihasználja, hogy fénnyel lehet manipulálni az állatok szőrnövekedését. Ránk vajon nem vonatkoznak a természet ciklusai? Az évszakok, a nappal és az éjszaka váltakozása? A napfénynek van egy természetes hullámhossz spektruma, összetétele, ami napszakonként és évszakonként változik. Nem zavar senkit, hogy az esti mesterséges világításból, tv-ből, számítógépből, okostelefonból, ablaküveg mögött ülve, vagy teljesen zárt térben dolgozva teljesen más fények érik a szemünket?

„Csak kórházba ne kerüljön az ember…” szokták mondani gúnyosan. Minden tiszteletem a hősies munkát végző orvosoké, nővéreké, kórházi dolgozóké, de ami ott a gyógyulás körülményeit illeti, hát arra egy nagyon alapos reform ráférne… Nemcsak a menüre, hanem a fényviszonyokra is! Vajon egy vakító fehér fényű lámpánál zárt térben ugyanúgy lehet gyógyulni, mint természetes napfénynél? A döntést rábízom az olvasóra a könyv elolvasása után!

John Ott bár nem volt tudós, de kiváló megfigyelő volt. Az emberek általában jól látnak, de nagyon rossz megfigyelők. A kíváncsi fotós növényekkel kezdte a megfigyeléseit, pl. már egy hínárfélénél (Elodea) is észrevette, hogy másképp mozgott különböző színű fények hatására. Aztán egyszerűbb állati sejtekkel is foglalkozott, a fények variálásával be tudott avatkozni az anyagcseréjükbe, akár meg is tudta ölni őket! Egerek viselkedésébe, élethosszába is bele tudott szólni. Innen már csak egy lépés volt levonni azt a következtetést, hogy az ember fizikai és mentális egészségére is hatással lehet a fény minősége. Eleinte a napszemüveg és azon belül is a különböző árnyalatok hatását figyelte. A hagyományos ablaküveg az UV fény 99%-át kiszűri, némely műanyagüveg pedig akár a 95%-át is átengedi. Hamar érzékelte is a különbséget, a növényeknél és inkább műanyag üvegházakat épített nekik.

A napfény egy folyamatos színspektrum, a csúcsa a kék és zöld tartományban van. Élesen vége lesz egyszercsak az UV tartományban, az atmoszféra itt szűri ki a Napból érkező sugárzást. Az UV-C például nem jut át (érdekes összefüggés, hogy ez már káros az élet számára), csak a hosszabb hullámhosszú UV-A (fekete UV néven is lehet hallani róla) és UV-B, valamint a közeli UV-k. Az UV-C és a távoli UV-k kiváló fertőtlenítő hatásúak és az emberre is károsak. Egy hagyományos villanykörtében gyakorlatilag nincs UV, az infravörösből van a legtöbb és tartalmaz egy kevés kék fényt is. Ezért talán még ez a legelfogadhatóbb választás a mesterséges világítóeszközök közül, mert kevés benne a kék fény és van benne infravörös a fémszál izzása következtében.

Egy fluoreszcens égő más elven működik, a belseje argon gázzal és higany gőzzel van töltve. Bekapcsolva elektromos ívet húz a két vége között a higany gőzön keresztül, ami kb. 365 nm-es, közeli UV-t produkál. Ez a tartomány aztán fluoreszkálásra bírja a csövet borító foszfor réteget, ami a láthatatlan UV-t látható fénnyé alakítja. A különböző foszfor vegyületek, különböző hullámhosszú fényeket állítanak elő. Hideg fehér, meleg fehér, nappali fehér és persze egyéb mélyebb színekben is pompázhat. Függ még ugye attól is, hogy milyen anyagból készült a cső, mit enged át.

John Ott-nak ízületi gyulladásos nyavalyája (arthritise) volt és rájött, hogy ha eleget van kint a szabadban (napi min. 6 órát, felhős égbolt esetén is) akkor szinte tünetmentes, akárcsak egy hormoninjekció hatására, de így megszabadulhat a szurival járó kellemtlenségektől. A szemüveget, napszemüveget sem hordta kint és pár nap után már nem is volt érzékeny az erős fényre még a vízparton sem. A gyógyulásának pontos magyarázatát ekkor még nem tudta, csak úgy sejtette, hogy valami az agyalapi mirigy hormonelválasztásán keresztül újra megolajozta az ízületeit és ezzel közel is járt az igazsághoz. A korábban rendszeres megfázásos beteségei sem jelentkeztek nála mióta sok időt töltött a szabadban. Fél év kinti „edzés” és minimális szemüveg használat (csak vezetésnél és előadás- tartás alkalmával viselte) egy idő után már zavarni kezdte, amikor felvette a kukkert. Javult a szeme és a csípőízület előtte-utána röntgenfelvétele is pozitív képet festett.

Mint minden úttörő a korában, ő sem igazán kapott támogatást egy rendes klinikai vizsgálat lefolytatására embereken. Hiába voltak eredményei növényeken, állatokon, senki nem hitte, hogy bármiféle hatása lenne a szemünkbe érkező sugaraknak a látáson kívül. Nem igazán tudott kutatási forrást találni, egy udvarias NEM volt legtöbbször a válasz. Ennek ellenére azért kisebb léptékű, ám fontos tanulságokkal szolgáló vizsgálatokat sikerült véghezvinnie.

Abban az időszakban (60-as, 70-es évek) még nem találták pontosan az anatómiai útvonalat, hogyan hat a fény a hormonrendszerre. Állatkísérletekből sikerült megbizonyosodniuk, hogy a retinának fontos közvetítő szerepe van. Évtizedekkel később fedezték csak fel az ipRGC sejteket, melyek a melanopszin fehérjén és az SCN-en keresztül otthont biztosítanak ennek a folyamatnak. Következzen most néhány „sufni-tuning vizsgálat” és azok eredményei!

A Health and light könyv alapján egy kisebb vizsgálatot végeztek 1959 nyarán 15 daganatos beteggel. A résztvevők néhány hónapig sok időt töltöttek a szabadban, szemüveg, napszemüveg viselése nélkül. Közülük 14-nek nem nőtt tovább a daganata, többeknél sokat javult is az állapot, az egy kivétel pedig nem tartotta be az instrukciókat.

Egy másik vizsgálatban, csoportonként 5-700 egeret próbára téve szignifikánsan kijött a különbség a különböző megvilágításokat alkalmazva az ivarérettséget elérő egyedek számában. Míg az UV-t teljesen áteresztő csoport 97%-a élte meg a kívánt kort, a különböző fluoreszcens lámpa alatt élőknek csak a 88%-a, a legrosszabb helyzet pedig a rózsaszín fluoreszcens lámpánál alakult ki 61%-kal.

Az egerek levágott farkának regenerációját is vizsgálták, itt az derült ki, hogy akik kaptak rendes napfényt azoknál 30 nap múlva visszanőtt, a rózsaszín fluoreszcens lámpával kezelteknél még 6 hónap után is csak üszkös, beteg vagy teljesen elhalt farok volt jellemző. A pink lámpával kezelt állatoknál még kalcium lerakodást is megfigyeltek a szívben. Egy 2000 állatot vizsgáló tanulmányban a pink lámpások 7 és fél hónap után spontán rákbetegséget kaptak és elhunytak, míg a többiek 16 hónap után is vígan éltek.

Egy másik érdekes vizsgálatban az ember egyik szemére UV-t átengedő, míg a másikra UV-t nem átengedő kontaktlencsét tettek. Benti világításnál – ahol ugyan nincs UV – egyforma volt a pupilla méret. Szabadtéren, természetes fénynél viszont látványos volt a különbség, az UV áteresztős oldalon jóval kisebb volt a pupilla, vagyis az UV-nak fontos szabályozó szerepe van a szivárványhártya (iris) mozgatásában.

A chicagói Sherman Hotel éttermének specialitása volt, hogy fluorszkáló ételeket szolgáltak fel, amihez sok fekete fényű lámpát használtak (UV-A), hogy létrejöhessen ez a fizikai trükk. Érdekes megfigyelés volt, hogy 18 év alatt a pincérek szinte egyszer sem voltak betegek, mindig jókedvűek és strapabíróak voltak a munkában. A magyar származású houstoni kutató, László József hüllőket, kétéltűeket vizsgált. Kígyóknál megfigyelte, hogy csak pár nappal az új fények beüzemelése után voltak csak hajlandóak enni, pedig már vagy 6 hónapja nem kaptak kaját.

A pink szűrő alatt tartott menyétek komoly agresszivitást mutattak a normál napfény alatt tartott nyugodt társaikhoz képest. Szóval a fénybiológiában úgy látszik, hogy az ártatlan kislányos rózsaszín nem is olyan ártatlan… Csak vastag bőrkesztyűben lehetett a megvadult állatokhoz nyúlni. Érdekes, hogy mélykék műanyag mögött tartva pedig nagyon jámborak lettek az állatok. Sőt a kék üveg mögöttiek közül, mindegyiknek sikerült utódokat létrehoznia, míg a pink mögött sokkal kisebb arányban sikerült a megtermékenyítés. Szóval a pink fluoreszcens lámpa nem túl jó ötlet, semmiképp se vegyél ilyet otthonra!

Hörcsögök fogszuvasodását vizsgálva is szignifikáns eredményt kaptak. Szegény állatokat 60% cukor (ezért mondom, hogy szegények) diétára fogták. A két csoport közül az egyik a természetes napfényhez közeli megvilágításban részesült, míg a másik csoport hideg fehér fényű fluoreszcens lámpa alatt tartózkodott. A fogszuvasodás aránya 2,2 és 10,9 volt, ami elég látványos különbség. Tehát a napfény, UV valahogyan lehet, hogy véd a fogszuvasodás, cukor, sok szénhidráttal szemben? Erről lesz még szó itt a könyvben a Táplálkozás fejezetben!

Egy 1970-es vizsgálatban patkányok agyába elektródákat ültettek és igazolták, hogy a retinára irányított fényhatás elektromos aktivitást indukált a tobozmirigyükben.

Irodai dolgozóknak szovjet kísérletekben már egy kis mennyiségű UV is javította a fizikai teljesítményét. Fejfájásról, menstruációs ciklus megváltozásáról számoltak be fluoreszcens fény alatt dolgozók.

A fénnyel kapcsolatban kumulatív, felhalmozódó hatáson is gondolkodott, olyan ártatlannak tűnő sugárzások esetén, mint pl. a tv.  A mikrohullámú adótornyok közelében kevesebb tejet adtak a bocik, kevesebb tojást a baromfiak.

A teljes napsugárzás kb. 100000 lux, míg egy fluoreszcens világítótest jó esetben is csak 10000 lux, 25-30 cm távolságban mérve. Végzett olyan kísérletet is, hogy ablak nélküli szobában növesztett rózsákat és gerániumokat 10000 lux fénynél. Adott hozzá UV-t is, mert tudta, hogy az hiányzik. Végül is szépen kifejlődtek a növények, de érdekes volt, hogy a fénycső közelében lévők sokkal jobban, mint a távolabbi régióban, kevesebb fényt kapó társaik.

A könyvet 1973-ban adták ki, de a szerzőnek már ekkor is zseniális megfigyelései és gondolatai voltak, melyek manapság hatványozottan érvényesek! Aggodalmát fejezte ki a légszennyezettség miatt, hogy így kevesebb napfényhez, UV-hez jutnak az emberek. Fokozza a gondokat a beltéri élet és amikor kint vannak, akkor is napszemüveget, kontaktlencsét viselnek az emberek, melyek nem engedik át a teljes napfény spektrumot. Mindezt közel 50 éve mondta, szerintem forog a sírjában szegény, látva a mai helyzetet… Időtálló az a gondolata is, amikor a tudomány hiányosságairól beszélt. Ha még mindig nem tudjuk megoldani pl. a rák problémáját, akkor valami alapvető probléma lehet az aktuális tudománnyal… (biokémia vagy kvantum-biológia, gének vagy epigenetika?)

John Ott munkássága óta sok idő eltelt, azóta megvannak a pontos anatómiai útvonalak, fényátadásban szerepet játszó biomolekulák, fizikai törvényszerűségek, hogyan szól bele a fény az anyagcserénkbe, ennek jártam utána az Napfény diéta című könyvemben!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .