Kaja

Kb. 7 éve a paleolit étrend elveit követem és biológus mérnökként szorgalmasan kutatom is annak elméleti hátterét (bővebben A paleón túl című könyvemben olvashatsz róla). A paleón belül is leginkább a ketogén verzió szerint eszem az év nagy részében, vagyis közepes mennyiségű fehérje, sok zsiradék, minimális szénhidrát bevitellel működök. Ennek külföldön egyre nagyobb szakirodalma van, sportolók körében is.
Van jópár ígéretes hatása, elsősorban hosszútávú állóképességi sportokban és egészségügyi szempontból. Az az elmélet, hogy ketózisban (ez egy speciális anyagcsereállapot, amikor zsírokat és ketontesteket használunk az agyban és az izmokban energiatermelésre szénhidrátok helyett) függetlenedünk a glikogénraktáraktól vagyis egy hosszútávú sporttevékenységnél nem kell feltétlenül energiát pótolni és nem jön el a FAL kb. másfél-két óránál, hanem folyamatosan stabil az energiaszint, pengeéles a szellemi koncentráció, gyorsabb lesz a terhelés utáni regeneráció.
Sokat kutattam erről, de saját tapasztalatom nem nagyon volt ilyen hosszútávú terhelésnél (1-2 hosszú evezést leszámítva), ezért is vállalkoztam maratonfutásra.
Szóval a kajám így nézett ki: Verseny előtti nap, reggelire kacsazsíros rántotta 5 tojásból, kókuszzsíros kávé. Ebére birkapörkölt belefőtt zöldségekkel és egy kis töpörtyű. Vacsora húsleves, szürkemarha májas, sült sprotni, szalonna, kis zöldség. Szénhidrátpótlás nem volt semennyire, kb 30g alatt lehetett egész nap.
A verseny napján 7 körül reggeliztem, szintén 5 tojásos rántotta kacsazsíron, kókuszzsíros-MCT olajos kávé (MCT- közepes szénláncú zsírsavak, melyek gyorsan hasznosíthatók), 2 szelet mangalica szalonna. 9.30-kor volt a rajt, verseny közben egyáltalán nem voltam éhes és utána sem egy darabig (kb. 2 órával később ettem 15.30 körül és akkor sem a „kizabálomahűtőt adagot”).
Távközben csak vizet ittam kb. 1 litert, 1-2 citromszeletet rágcsáltam és a magammal vitt parajdi sót nyalogattam az ásványi anyagok pótlása miatt, valamint féltávnál ittam kb. 1 evőkanálnyi MCT olajat. Ez utóbbit nem tudom megállapítani, hogy használt-e, nagy lórugásnyi gyorsulás nem történt, de lassulás sem…


Harci felszerelés szénhidrát vs. zsíradaptált üzemmódban (mindenféle cukros gél vs. só és víz, esetleg MCT olaj)
Semmi izotóniás ital, semmi gél vagy banán, szénhidrát pótlás nem volt útközben. Ehhez képest végig tök jó erőben voltam, nem fáradtam agyilag, keringésileg egyáltalán. Szóval abszolút meg tudom erősíteni, amit írnak a ketózis és a hosszútávú állóképességi teljesítmény kapcsolatáról!
A kis mennyiségű, versenyközeli stratégiai szénhidrát használattal azért még biztos lehetne játszani a ketózisban is (talán majd egy következő alkalommal). Tisztában vagyok vele, hogy az eredményem messze volt a világcsúcstól, nem is erre készültem.
Abban viszont biztos vagyok, hogy ideje lenne már felülvizsgálni, amit a sporttáplálkozásról tanítanak, az ember nem csak szénhidrátalapon tud működni, hanem zsíradaptált üzemmódban is! Sőt… és a kaján kívüli tényezőkről még nem is beszéltem, amelyek legalább ilyen fontosak.
Utóélet, regeneráció



Az is izgalmas lehet, hogy milyen volt az utána lévő időszak, mennyi idő alatt épültem fel teljesen? Mert valljuk be, azért ez egy kisebbfajta sokkhatás volt a szervezetnek. Célba érkezéskor még egy darabig semmi különös, fel voltam dobódva, 15-20 perccel utána azért már csak lassan cammogtam.
Akik véres húscafatokat vártak a végére, azoknak sajnos csalódást okoztam, teljesen ép maradt a talpam, legfeljebb kicsit érzékenyebb volt, másnapra már ez is elmúlt.
Másnapossági tünetek: A vádli, comb és a csípő izomzata úgy látszik sokkot kapott a szokatlan terheléstől, emiatt még pár napig kicsit megfontoltan, robotosan jártam. Bevetettem a hideg vizes fürdőt, az szivacshengert, a nyújtást, az egészséges paleo táplálkozást, kinti mezítlábas időtöltést (a földelést), kiegészítőket (pl. halolaj, kurkuma, kollagén) a regeneráció érdekében.
2-3 nappal később már óvatosan tudtam kocogni, a kenu és kondi edzéseket tudtam rendesen folytatni. Az első komolyabb futás 2 héttel később volt, egy félmaraton, Kolonics György kenus legenda emlékére. Ezt inkább 5ujjas cipőben vállaltam, mert nagyon kavicsos volt a pálya (puhány voltam bevallom), az időm 1 óra 43 perc lett, ami egész jónak mondható a felkészültséget tekintve. Szénhidrát töltés itt sem volt, a reggeli ugyanúgy egy rántotta.
További tervek

Ahogy írtam az elején, ez csak egy bakancslistás kalandozás volt, nem fogok maratonokat futkorászni, főleg nem mezítláb. Inkább a kenus felkészülésre fókuszálok. Vannak azért még extrém terveim, szeretném egyszer megcsinálni az Ironman triatlont (3,8km úszás, 180km bicikli és egy jó kis maratonfutás a végére). Nem voltam még a mostanában divatos akadályfutó versenyeken sem, itt is próbára tenném magam. A téli hidegtűrés kapcsán is lehet vállalok valami érdekességet!;)
Levezetés
Alapvetően nem tartom a hosszú, aszfalton való maratonfutást egészségesnek, de meg tudom érteni, akinek ez tetszik. Ennek a műfajnak is megvan a maga szépsége és baromi jó hangulata van egy ilyen versenynek, amibe most sikerült belekóstolnom. Kortól, nemtől függetlenül azért minden aktív embernek beleférhet egyszer legalább az életébe. Mezítláb, aszfalton csak óvatosan és felkészülten! A ketogén paleo étrend és a hosszútávú sport nagyon jól megvannak együtt, ezt is tudom ajánlani, most már saját tapasztalattal alátámasztva!


Csatlakozz a következő SunnyFitness táborba, ahol további elméleti és gyakorlati edzéstippeket tanulhatsz!