A különféle táplálkozási irányzatok között vannak lazábbak, megengedőbbek és vannak szigorúak, konkrét tiltólistával, hogy mit nem szabad enni az adott rendszer szerint. Ebben a cikkben pár saját gondolatmenetről és gondolatkísérletről írok, ami segíthet eligazodni a modern diéta káoszban! Hogy kinek van igaza, azt döntse el az olvasó!
(A cikksorozat első részét ITT tudod olvasni)
Részemről mindenki egye szabadon azt, amit szeretne, amitől jobban érzi magát, ami szerinte a legjobb a rendelkezésére álló információk alapján. Nekem is van egy saját elképzelésem, hogy mi lenne a legjobb, közel 20 évnyi tudományos olvasás és sok tapasztalatszerzés, megfigyelés alapján. Mindegyik divatos étrendbe bele tudok kötni, látom az erős, gyenge és hiányzó láncszemeiket, ezért is írok róluk újból.
Persze valamiben mindig hiszünk vagy hinni kell, hogy valamilyen irányba elmozduljunk, cselekedjünk az életben. Kell egy keret és identitás. Ez rendben is van. Viszont a táplálkozási hitrendszerekkel, úgy látom, hogy sok fölösleges vagy hibás szabályt és tiltást veszünk fel, melyek aztán a rendszer szerinti tökéletes ételekhez jutási stresszt, szorongást és szociális izolációt okozhatnak egyes lelkes „hívőknél”. Sok esetben elmarad a várva várt ígéretes gyógyulási eredmény vagy a kicsattanó energiaszint is.
Amiről általában nem beszélnek a különféle irányzatok, hogy minden élelmiszer tulajdonképpen a napfény energiájának egy becsomagolt formája, a növények fotoszintézisétől kiindulva. Ráadásul nemcsak az étkezés számít az anyagcserénk mindennapos működésében.
Mindenki szokott aludni, levegőt venni, valamennyi napfényhez is jutni, esetleg még sétálni vagy sportolni is. Ezeket természetesnek vesszük, és csak kevesen gondolnak rá, hogy milyen óriási szerepük van az anyagcserében. Sőt az élelmiszerek hasznosíthatóságát is befolyásolják, a táplálkozás összetételétől függetlenül!
Mintha a mai táplálkozás irányzatok előtt az én generációm és a korábbiak nem nőttek volna fel valahogyan mindenevőként. Ettük a krumplis ételeket, párizsis kenyeret, főzelékeket, húslevest, rántotthúst, palacsintát. Néha kicsit éheztünk is, mert nem volt éppen kaja.
Kisbabából felnőtté növekedtünk, éltük az életünket, iskolába jártunk, dolgoztunk, sportoltunk, stb. az étrendre való különösebb odafigyelés nélkül. Persze azért egyeseknél jelentkeztek is mellékhatások, csak kevesen gondoltak rá, hogy ez összefüggésben lehet a táplálkozással. A többség viszont szépen felcseperedett még ezzel – a mai szemmel nézve – nem éppen egészséges menüsorral is.
Lehet, hogy nem is számít annyira a táplálkozás? Vagy nem úgy működik, ahogy a különféle irányzatok leírják?
Kényelmetlen kérdések
Mi lehetne a közös nevező a diéta káosz feloldására?
Remélem, azt mindenki elismeri, hogy vannak egészen sportosan kinéző, látszólag energikus, látszólag egészséges emberek bármelyik étrenden. Az interneten lehet találni díszpéldányt, címlapmodellt mindegyikre. Tehát teljesen fölösleges azt bizonygatni, hogy valamelyik étrend nem működhet, hiszen mindegyikre látunk élő példákat. A tudásunkat és az energiáinkat szerintem inkább arra kellene fordítani, hogy feltérképezzük és megértsük, hogy egy-egy irányzat miért működhet és melyek az erős, gyenge vagy hiányos láncszemei.
Mi lehet az a közös nevező, amivel megérthetjük az eddigi nézeteket és kihozhatunk belőlük akár jobbat is?
A tudatos elbeszélés közös nyelve szerintem a tudomány aktuális álláspontja kellene, hogy legyen. Na nemcsak ám a fősodrású, hivatalos tudományé, hanem a kevésbé ismert, de szenzációs felfedezéseknek is helye kellene, hogy legyen ebben a szemléletben.
Ha viszont valaki tudományos alapú diétát szeretne magának, akkor miért nem a (bio) fizikai alapokkal és a kvantumbiológiával kezdi?
“A tudomány kizárólag fizika: minden más csupán bélyeggyűjtés.” /Rutherford/
Csak tudományosan! De mi is a tudomány?
Nézzük meg, hogy mit mondanak a tudományos kutatások – kiragadva egy-egy részletet – a reggelizésről, a vörös húsról, a koleszterinről, az antioxidánsokról, az inzulinról stb. aztán higgyük is el egy az egyben, amit mondanak, a többi életmódfaktort elhanyagolva.
Vajon mennyire érdekli a kapálásból épp hazajött, korához képest kiváló formávan lévő 90 éves Pista bácsit, hogy káros a koleszterin, a vörös hús vagy a glutén miközben szinte minden nap evett kolbászt, szalonnát és kenyeret?
Mélyedjünk el jobban a biokémiában és akkor már mindent tudhatunk, mert ezek törvényszerűen működnek. Egy zárt dobozban talán igen, de az ember folyamatos, dinamikus, elektromágneses kölcsönhatásban van a környezetével. A biokémia is csak egy származtatott tudomány, a fizika irányítja.
Hova illesztik be a biokémikusok az elméleteikbe, hogy szinte az összes biomolekulánk tartalmaz aromás gyűrűs szerkezeteket vagy kettős kötéseket, amelyek különböző frekvenciájú fényekkel, elektromágneses hullámokkal léphetnek kölcsönhatásba? pl. a napfénnyel.
Értelmezzük evolúciós szempontból az étkezést és akkor azt kell enni, amit az ősember is evett.
Vajon az ősember evett volna gond nélkül pizzát is néha, ha elérhető lett volna akkoriban? Vagy egyből kihalt volna egy „melléevéstől”?
Mobiltelefonok és a táplálkozásvallások
Minden étrend követője általában naponta használja a mobiltelefonját és az autóját. Szeretik is ezeket a kvantumfizika szinten tudományos eszközöket. A modern világban megoszthatjuk a különféle online platformokon, hogy milyen hiper-szuper-színes-egészséges ételt ettünk, fotóval mellékelve.
Közben azt tudjuk-e, hogy milyen fizikai elveken működik a mobiltelefon kamerája, maga a kütyü vagy az internet?
Mit kezdünk a modern kvantumfizika szintű információkkal, dimenzióval, ha már egyszer ottvannak és magyarázható vele a táplálkozás is?
A szőnyeg alá söpörjük, mert nem értjük vagy nincs kedvünk, időnk elmélyedni benne?
De akkor ugyanazzal a lendülettel a mobiltelefonokat is a szőnyeg alá kellene söpörni, hiszen ugyanazokat a törvényeket használják.
Hogyan tudjuk összerakni a mobiltelefont a szénhidrát-zsír-növényi-állati-szellemi-biokémiai stb. gondolkodási szintekkel?
Ősi, keleti, misztikus
Egyesek, bizonyos ősi, keleti, misztikus étrendeket követnek, mert ha ősi, keleti vagy misztikus, akkor az biztos igaz is. Csak közben eltelt párszáz, párezer év, megváltozott a környezet.
Vajon ugyanazok a játékszabályok vannak most is, mint párezer éve?
Biztos nincs semmiféle különbség a modern és a régi, természetes környezet között?
Csak a növény!
A növényevők főként a spirituális magyarázataikkal érvelnek és ezek szerint egy húsevő mindigis alacsony szinten fog maradni a szellemi, spirituális fejlődésben. Az erőszakot, gyilkolást támogatja, a lelke nem fog megvilágosodni és kapja majd a leckéket az élettől, stb. Ezekben a kérdésekben most nem szeretnék elmélyedni, hogy igaz-e vagy sem. Úgyis kiderül mindenkinél előbb-utóbb.
A cuki oroszlán és a cuki macska eközben vadászik tovább és nyersen, kegyetlen módon elfogyasztja az áldozatait. Persze ők valószínűleg nem sok eséllyel pályáznak a megvilágosodásra, de szépen leélik valahogyan az egyszerű életüket és még cukinak is tartják őket. Szerintem amúgy a növény is élőlény és lehet, hogy nincs lelke, de talán szeretne nyugiban, sokáig élni. Aztán egyszercsak jön egy növényevő és barbár módon elveszi az életét a saját önző túlélése érdekében…
Miért ne lehetnénk mi is cukik, miközben steaket eszünk és leélünk egy hosszú, sportos, értelmes, a családunk és a társadalmunk számára is hasznos életet?
Akármilyen hihetetlen, vannak északon élő népcsoportok, akik hosszú generációk óta zömében állati eredetű ételeket esznek. Mégis felnőttek valahogyan, kifejlett, életerős felnőttek lettek, családot alapítottak, hasznos szerepet töltöttek be a társadalmukban. Ráadásul szerintem szorosabb kapcsolatban vannak a természettel, mint a legtöbb modern városi növényevő.
Akkor ők gonosz emberek és tele vannak betegségekkel az étrendjük miatt?
Vagy pár száz évvel ezelőtt is inkább import zöldséget és trópusi gyümölcsöket kellett volna venniük a sarki közértben?
Azt is látom, hogy divatos manapság lobogtatni a médiában a növényi étrenden élő sztársportolókat. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a legtöbb eset erősen propaganda szagú és elfelejtik hozzátenni, hogy a vega celebek előtte 10-20 évig komolyan edzettek a jelenlegi fizikumukért és teljesítményükért, mindenevő étrenden.
Vajon pár hónap vagy 1-2 év étrendváltással lesz számottevő különbség a szilárd alapokra épített teljesítményükben?
Vajon jobban odafigyeltek azóta egyéb egészséges életmódszokásokra is a táplálkozáson kívül? Használtak-e esetleg jobb edzésmódszereket is a váltás után?
Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Dobjunk le egy hithű, szigorú vegánt egy téli szibériai erdőbe, távol a lakott területektől. Az sem baj, ha 200 évvel ezelőtti korszakba dobjuk le, amikor egy élelmiszerrel bőségesen ellátott, 1 hónap járóföldre lévő bolt reménye sem lehetséges.
Vajon inkább éhen halna az illető ehető növény hiányában, csakhogy betartsa a táplálkozásvallását vagy egy idő után előjönnének belőle a túlélési ösztönök és elkezdene vadászni?
Húsevő a zöldségraktárban
A vaskalapos carnivore és ketogén étrenden lévők egyik alaptétele, hogy kb. minden növény mérgező. Szerintük a növények nem tudnak erőszakkal harcolni az őket elfogyasztani kívánókkal szemben, ezért ravasz módon mérgező vegyületeket termelnek. Erre van is jópár egyértelmű példa, lásd. egyes bogyók az erdőben vagy otthoni dísznövények. De ez nem azt jelenti, hogy minden gyümölcs és növény mérgező! Különben már rég kihaltunk volna egy jól sikerült nyári szüret után.
Hogyan lehetséges az, hogy rengeteg hosszú életű népcsoportnál látni, hogy sok növényt fogyasztanak?
Játsszunk el egy másik gondolatkísérletet és ezúttal zárjunk be egy fanatikus húsevő étrend követőt egy zöldség- és gyümölcsraktárba pár hónapra.
Vajon ő is inkább az éhenhalást választaná vagy azért egy idő után duzzogva és félve beleharapna egy paradicsomba is?
Szénhidrát vs. zsír csata
A növényi és húsevő étrendi szélsőségekhez hasonlóan, lehetne két újabb gondolatkísérletet kitalálni a szénhidrát vagy zsír alapú étkezők élesen elkülönülő táboránál. Pl. zárjunk be pár hónapra egy magas szénhidrát/alalcsony zsír étrend követőt egy hentesüzletbe vagy egy magas zsír/alacsony szénhidrát diéta követőt abba a bizonyos zöldség-gyümölcs raktárba.
Vajon rámennének az illetők a táplálkozásvallásukkal ellentétes üzemanyagra egy idő után?
Mérges szélsőségek
A tudatosan táplálkozók közül egyesek kényszeresen figyelik a boltban az ételek összetételét leíró címkét, és ha túl sok E-számot találnak, már sikítva rohannak ki az üzletből. Alapvetően egyetértek ezzel, keressük inkább a természetes, minimális adalékanyaggal ellátott élelmiszereket. Van ez a találó mondásunk: a dózis határozza meg a mérget! Na, és az egyéb életmódfaktorok méregtelenítő hatása legalább ennyire!
Tehát, ha valaki egyszer egy hónapban eszik egy E-betűkben gazdag párizsit vagy kenőmájast, attól még nem dől össze a világ, mert ha viszonylag egészséges, akkor méregteleníti. Viszont, ha valaki egyszerre lenyomna a torkán 10kg legeltetett, prémium minőségű, Mozart zenén nevelkedett marhahúst (ami elvileg egészséges), abból azért lennének azonnal jelentkező kellemetlen vagy súlyos tünetek. Növényevők illesszenek be a marhahús példa helyett pl. 10kg bio, napfénnyel simogatott, a fáról közvetlenül leszedett almát.
Az is fontos szempont, hogy mennyire mérgező egy-egy anyag. Vannak enyhe, közepes és erős, akár halálos mérgek (és minden árnyalat ezek között). Egy kis adag a legtöbb E-adalékból szerintem enyhe méreg. Van, amelyik teljesen ártatlan, pl. az E-300 az aszkorbinsavat, vagyis a C-vitamint jelöli. Egy gyilkosgalóca pörköltet viszont nem ajánlok senkinek, tudomásom szerint nincs az az egészséges, szuper méregtelenítő ember, aki ezt túlélné.
Vajon hogyan nőttünk fel viszonylag egészségesen sokféle méreganyaggal bombázva napi szinten?
Lehet, hogy van méregtelenítő rendszerünk is, ami egész jól működik, ha odafigyelünk bizonyos életmódfaktorokra?
Az egészség egy komplex fogalom
A táplálkozásnak az alapvető biológiai funkciók kielégítésén kívül van persze más szerepe is: pl. társasági összekötő élmény, hagyományőrzés, örömforrás stb. Tudom, egyeseknél ma már identitást, hovatartozást is ad..
A teljes egészség nemcsak az egyénben zajló biológiai folyamatokról szól, amit egyesek pusztán a táplálkozással szeretnének elérni. Ez egy komplex állapot testi-lelki-szellemi-szociális szinteken. Az élet dinamikus mozgásban van, ritkán van meg az egyensúly és minden összetevő egyszerre.
Vajon rendben lesz minden terület, ha túlzottan csak a táplálkozásra fókuszálunk?
Mi az, ami közös mindegyik táplálkozásvallásban és magyarázatot adhat arra, hogy miért érzik jobban magukat tőle egyesek? Akik odafigyelnek az étkezésükre, azokban van egyfajta tudatosság, hogy főként természetes, helyi, szezonális alapanyagokat használnak és minimalizálják az enyhe-közepes erősségű mérgekben gazdag, ultrafeldolgozott „ipari szemetet”.
Továbbá, aki tudatosan odafigyel az étkezésére, az valószínűleg odafigyel más életmódfaktorokra is, pl. minőségi alvás, rendszeres mozgás, természetjárás, napozás, tudatos stressz kezelés, légzés, böjtölés stb. Így nem csoda, hogy valaki elmozdul egy jobb életminőség felé egy komplex életmódváltással.
Jó étvágyat!
Óvatosan a szélsőségekkel! Egyes szigorú étrendek támogathatnak bizonyos betegségekből való gyógyulást, sportteljesítmény fokozást vagy fogyást, de szerintem nem lenne kötelező mindenkinek, minden élethelyzetben, élethosszig követni ezeket. Ha viszont jónak érzed a szigorú táplákozási rendszeredet, ez a legjobb, amit elfogulatlan kutatással kihoztál és nem cserélnéd le semmire, vállalod az ezzel járó szociális konfliktusokat, akkor hajrá és ne fogalkozz sokat mások véleményével.
Minden ehető és nem közvetlenül halálosan mérgező élelmiszert meg lehet enni, de nem mindent kellene. Egyéni egészségi állapot és környezetfüggő, hogy mennyire tolerálunk bármilyen ma elérhető ételt. A jó hír, hogy mindkettőn – az egészségi állapoton és a környezeten is – lehet javítani apró vagy nagy lépésekben és sok esetben nem is a táplálkozás megreformálásával kellene kezdeni!
Az új Táplálkozásvallások 2023 könyvemben további hasonló gondolatmenetről és kvantumbiológia szintű magyarázatokról olvashatsz, hogy jobban eligazodj a a modern diéta káoszban!
