Divatos jelenség manapság a méregtelenítés, amire jó sok pénzt lehet elkölteni és a másik oldalon beszedni az emberek tudományos felkészületlenségére alapozva. Méregtelenítés létezik, de nem egészen olyan formában, mint ahogy a különböző csodaszerek, kúrák ígérik.
A méregtelenítést másképp úgy hívják, hogy jó alvás, egészséges máj, redox potenciál növelés, jeges fürdő, böjtölés (autofágia), megfelelő cirkadián ritmus, szezonális paleo táplálkozás (esetleg ketogén étrend), izzadás a szaunában vagy sport által.
A méregtelenítés akkor működik jól, ha előtte rendbe van hozva a redox potenciál. Mi az a redox potenciál? Röviden, a bennünk lévő elem (sejtmembránokban, sejtszervecskékben, sejtvízben) töltése, kapacitása. Mennyire vagyunk képesek a megfelelő biokémiai redox reakciókat (oxidáció, redukció) véghezvinni a szervezetedben. Kb. egyenesen arányos az egészség mértékével. Ennek a magas szinten tartása a kulcs az egészséges működésünkhöz.
Angolos szófordulattal élve: „redox before you detox!”. Például a penészgomba sok helyen ottvan a Földön, természetes jelenség, akkor okoz gondokat, ha alacsony a redox potenciál a rossz környezet miatt.
A glutation az egyik legfontosabb belső antioxidánsunk, kiemelten fontos szerepe van a gyulladáscsökkentésben, a káros oxidatív folyamatok kivédésében, és a méregtelenítésben. A glutation regenerálás a kulcstényező a redox potenciál, a kémiailag redukáltabb állapot megőrzésében. Az oxidáltabb állapot csökkenést jelent a cisztein/cisztin, GSG/GSSG (redukált/oxidált glutation) és a NAD(P)H/NAD(P)+ arányokban. A glutation optimális működését is leginkább a megfelelő alvással tudjuk elérni, továbbá a kén tartalmú aminosavakban és szelénben gazdag élelmiszerek fogyasztásával.
A cisztein egy szemi-esszenciális aminosav – tehát csak bizonyos körülmények között nélkülözhetetlen -, elő tudjuk állítani, de csak akkor, ha van a táplálékban elég metionin, a másik kéntartalmú aminosav. Amit tehetünk, hogy megőrizzük a cisztein készletet, odafigyelünk a rendszeres, kéntartalmú aminosavakban dús ételek (húsok, tojás, fokhagyma, brokkoli, kelbimbó) fogyasztására.
A szelén részt vesz a glutation-peroxidáz enzim szintézisében, ezért ez is egy fontos méregtelenítést segítő mikrotápanyag (tengeri ételek). Emellett a B vitaminoknak is fontos szerepe van a máj méregtelenítési folyamataiban (belsőségek, tengeri ételek, húsok).
A máj a legfőbb méregtelenítő szerv, mely tökéletesen tudja a dolgát, ha odafigyelünk az ember biológiájához méltó életmódra. A mérgeket átalakítja és továbbküldi a kiválasztószervekhez. Itt természetesen hétköznapi, ésszerű mennyiségű dózisokra, környezeti toxinokra gondolok, nem egy vödörnyi ciánra. Nem véletlenül léteznek a toxikológiában pl. az LD50 értékek. Ami halálos méreg és az életfunkciókkal kis mennyiségben is összeegyeztethetetlen, az továbbra is halálos méreg marad, lehet valakinek bármekkora redox potenciálja.
A méregtelenítés folyamatosan zajlik bennünk, akár
tetszik-akár nem, a kérdés az, hogy milyen hatékonysággal?
Aki egészséges és odafigyel az életmódjára, annak nincs szüksége külön méregtelenítésre. Aki pedig méregtelenítésen gondolkodik, annak előbb az fenti praktikákkal kellene kezdenie, hogy megszerelje a méregtelenítő rendszerét…
Miért van az, hogy az emberek többsége semmit nem tud a koleszterin élettani szerepéről, csak annyit, hogy káros? Nagyon sikeresen elültették a fejekben a koleszterin teóriát, amit azóta már sokféle szempontból megdöntöttek. Egy rég elavult nézetről van szó, ami folyamatosan befolyásolja az emberek szokásait, formálja az egészségüket. Ebben a cikkben bemutatok néhány újabb magyarázatot, hogy elfelejthessük végre ezt a megporosodott dogmát.
A lényeg
A koleszterin egy létfontosságú molekula, amit nem csökkenteni kellene, hanem továbbra is enni és jobban megérteni a szerepét.
A koleszterintartalmú ételek megbetegítőnek vélt hatását már sokan, sokféleképpen megcáfolták.
Az öregedéssel és stresszhatásokkal természetes módon emelkedik a koleszterinszint és ez még védőhatású is.
A szervezetben a koleszterin optimális működéséhez is napfényre és annak megfelelő hasznosítására van szükség.
Nem érdemes túl sokat a koleszterinre fókuszálni az egészség nevében, vannak sokkal fontosabb faktorok is, mint pl. a fénykörnyezet.
A tudományos
gondolkodásról
Semmilyen vélemény, dogma, mém nem írhatja felül a természet univerzális törvényeit! A tudományban mindigis voltak hibák, de ez még nem feltétlenül baj, mert amint rájönnek a tudósok, mi volt a hiba – ha hajlandóak belátni –, akkor máris egy lépéssel közelebb kerülnek a természet megértéséhez. A tudomány akkor fejlődik, ha sikerül megkérdőjelezni egy korábbi dogmát és nem akkor, amikor megnyugszunk, mert már mindent tudunk. Az emberek azóta terjesztenek egymásnak beszűkült féligazságokat, ami aztán dogmatikus hülyeséghez vezet, mióta megtanultak beszélni. Az első okos emberek rájöttek, hogy aki kitalálja a dogmát, az kontrollálhatja a többi embert. Változtasd meg a dogmáidat és jobban leszel!
A koleszterin elmélet napjaink egyik legnagyobb átverése, igazából már akkor sem állta meg a helyét, amikor kitalálták. Egy olyan 1913-as vizsgálatból indul az egész hisztéria, ahol növényevő nyulakat tömtek koleszterinnel és érelmeszesedés alakult ki náluk. Egy húsevő kutyával vagy macskával nem kaptak volna ilyen eredményeket, továbbá az ember sem növényevő állat… Idővel erre egy egész iparág épült, amit nehéz megváltoztatni különböző érdekek miatt. A híres Ancel Keys féle 7 ország koleszterin tanulmány az 1950-es évekből – ami alapján elítélték a telített zsírokat és a koleszterint – is többféle statisztikai trükközéssel, zsonglőrködéssel hozta ki az eredményeit. Mindenkibe mélyen belesúlykolták, hogy a koleszterin káros, emiatt a „gyilkos” telített zsírokkal teli hentespult 5 km-es körzetébe sem mernek menni az emberek. Kicsit is jobban utánajárva, kiderül, hogy nem káros, sőt! Próbáljon meg valaki összerakni egy emberi lényt koleszterin nélkül! A koleszterin létfontosságú a sejtek membránjaiban, a legtöbb szteroid hormonunk (D-vitamin, tesztoszteron, ösztrogén, kortizol stb.) előanyaga, az agyunk jelentős részét is koleszterin alkotja. Ha nincs, ha csökkentjük, akkor vajon optimálisan fog működni a szervezet?
Ez egy idejétmúlt teória, sokan megcáfolták már a létjogosultságát biokémiai szinten, statisztikai eredményekkel is. Továbbá a vérben lévő szintet a táplálkozással bevitt koleszterin csak kis mértékben befolyásolja és nincs egyértelmű összefüggés a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a magas koleszterinszint között. Ebbe most nem mennék bele mélyebben, ajánlom hozzá a hivatkozásokban lévő könyveket, cikkeket. Következzen inkább a kvantumbiológiás magyarázat: miért fontos, hogy legyen elég koleszterinünk és mit jelent igazából, ha elkezd emelkedni, milyen káros hatásai vannak a sztatinoknak a részecskék szintjén?
Koleszterin, stressz és az öregedés
Az öregedés tulajdonképpen egy lassú, krónikus stressz. Az anyagcsere lassul, csökken az alvásmennyiség, csökken a T3 pajzsmirigyhormon szintje, nő a heteroplazmitás, csökken az elektromos töltés és a NAD+ szintje a mitokondriumokban. Ez természetes folyamat, amitől nem kell megijedni, senki sem fog örökké élni, csak ugye az öregedés sebessége nem mindegy. Az egészséges életmód a halálhoz vezető leglassabb út. Minden nap lehet dönteni, melyik úton megyünk az életmódban történő választásainkkal.
Stresszhelyzetben (modern fénykörnyezet, életvitel, öregedés) több koleszterin kell, hogy stabilizáljuk a mitokondriumokban a belső membránt, így több ATP-t és vizet (energiát), szént-dioxidot tudunk gyártani, ami majd segít a stressz leküzdésében. A mitokondriumnak vizet kell gyártania, hogy csökkentse a fehérjék hőmozgását a Q-ciklusnál és az ATP-áz enzimben, hogy azok kvantumos precizitással működhessenek, zavartalan legyen az energiatermelés.
A Q-ciklus a híres koenzim Q10 molekula körfolyamata a miotokondriumban. A szerepe, hogy vörös fotonokat gyártson az UV átalakításával és ez gyorsítja az elektronáramot, ami aztán meghajtja az V-ös komplex (ATP-áz enzim) forgó turbináját, hogy az ATP-t és vizet gyártson. A koleszterincsökkentő sztatin gyógyszerek bezavarnak a Q-ciklusba. A szelén elősegíti a Q10 gyártást, ezért is jó a tengeri kaja.
Az öregedéssel egy másik okból kifolyólag is növelik a sejtek a koleszterin szintet. Ahogy öregszünk, a sejtek már sokszor osztódtak az évtizedek során, különösen, ha nem volt rendben a cirkadián ritmus. Ez szép lassan rövidíti a kromoszómák „sapkáját”, a teloméreket. Ez igazából az egyik legjobb biomarkere, hogy mennyi idős a sejt. Ahogy a sejt osztódik, koleszterinre van szüksége az új sejt felépítéséhez és az új kromoszómához. A koleszterin a kromoszómák magjában található, sőt még a DNS-hez is kötődik. Ez a koleszterin segít a kromoszóma osztódásában, az un. mitotikus orsó fázisban. A koleszterin a gének aktiválásához is szükséges az epigenetikai módosítások alapján.
Ha kevés ezekben a folyamatokban a koleszterin, akkor a kromoszóma nem fog megfelelően osztódni és a gének is rossz időben kapcsolnak be. Ez rossz jelzést és időnként helytelen számú kromoszómát eredményez. Ez történhet a daganatos sejteknél is. Ezért is látjuk leginkább az idősebbeknél a daganatos betegségeket (sajnos a mai környezetben már fiatalabbaknál is) és ez sokkal gyakoribb alacsony LDL szintnél. Tehát a korral együtt jár a több koleszterintermelés, hogy biztonságban menjen a sejtosztódás és egyben segít a mitokondriumnak ATP, szén-dioxidot és vizet gyártani. A stressz minden formája fogyasztja az ATP-t és a magnéziumot, mindkettő kapcsolódik az ATP-áz enzimhez a mitokondriumban. Ez klasszikusan előfordul cukorbetegeknél is. Ez okozza az LDL koleszterin felszaporodásást, de ez igazából egy védekezőmechanizmus! Így reagál, így kompenzál a szervezet. Az emelkedett LDL segít megőrizni az elektromos töltést a mitokondriumokban. Ahhoz, hogy a sejt le tudja gyűrni a stresszt, ahhoz jó ATP termelés kell, márpedig az LDL ezt segíti elő ilyenkor.
Koleszterin és a hormonok
Szinte az összes hormonunk tartalmaz valamilyen aromás, gyűrűs szerkezeti részt (leptin, koleszterin, D3-vitamin, pajzsmirigy hormonok, szteroidok). A szteroid hormonok (pl. kortizol, tesztoszteron, D3-vitamin) kiindulási anyaga pedig a koleszterin. Továbbá minden biomolekula (víz, hemoglobin, klorofill, koleszterin, D vitamin, dopamin, melatonin, acetilkolin, húgysav, C-vitamin stb.) funkciója, hogy megváltoztatja a fényhullámokat speciális elektromechanikus hullámokká, melyeket a sejtek használnak. A sejtek a fotonok játszóterei. Erről bővebben pl. a Reggeli napozás tudománya cikkemben.
A stressz minden esetben fokozza az LDL előállítását, hogy alapanyagot biztosítson a kortizolgyártáshoz, amihez fontos kofaktorok a T3 pajzsmirigyhormon és az A-vitamin. Blokkolni a koleszterint tehát ezért sem szerencsés, csak tovább fokozza gyulladást. Kulcsfontosságú az A-vitamin körforgásának, regenerálásának zavartalansága (lásd. Bazan hatás cikk). Nélküle nem tudjuk a koleszterint pregnenolonná alakítani, tehát nem csak a pajzsmirigy alulműködésre kell ilyenkor koncentrálni. Miért ilyen fontos a T3? Gyakorlatilag az összes szteroidhormon előállításához szükséges, mert a koleszterin-pregnenolon átalakulást katalizálja az A-vitaminnal egyetemben. A pregnenolon aztán több lépésben tesztoszteronná, ösztrogénné és más hormonokká alakul.
A leptin az egyik legfontosabb hormonunk. Akinél rendben van a leptin jelzése, az igazából nem is szokott éhes lenni a főétkezések között. A nassolás inzulinkibocsátással jár, beavatkozik a leptin háztartásba is. Extra koleszterint is gyárt ilyenkor a máj. A nem megfelelő leptin jelzés az agyban a májat extra koleszterintermelésre serketni és lassítja a pajzsmirigyfunkciót, csökkenti a koleszterin kiürítést. A leptin-reziszetncia ezzel párhuzamosan rontja az LDL receptorok működését is a májban, így a koleszterint, a zsírokat szállító LDL-ek tovább maradnak a keringésben, nagyobb az esély rá, hogy oxidálódnak és plakkot képezzenek, ami viszont már lehet a szív és keringési betegségek előidézője. De az egésznek nem a táplálkozáshoz van köze elsősorban, hanem a fénykörnyezet által megzavart hormonháztatáshoz és a gyenge redox potenciálhoz (sejtmembránokban, sejtvízben lévő töltés).
Kolesztein és a napozás
A koleszterin egy poláros molekula, aminek napfényre van szüksége ahhoz, hogy szulfatálódjon. Az átalakítás lépéséhez magasabb hőmérséklet kell a bőrben, amit az UV-B biztosít, aminek végeredménye a koleszterin szulfatálódása és a szulfatált D3-vitaminná alakulása. A legfontosabb fény elnyelő vegyületek az emberben a rendezett EZ vízréteg, a melanin, a szulfatált koleszterin, hemoglobin és a DHA. Egy remek példa az UV elnyelésre a D-vitamin szintézis, amikor a 7-dehidrokoleszterin elnyeli az UV-t. Tehát a D-vitamin egy magasabb energiaszintű vegyület és viszszaalakulhat 7-dehidrokoleszterinné a felvett kvantájú fényenergia leadásával. Ehhez valószínűleg a D-vitaminnak szulfatált állapotban kell lennie, mert a szulfát csoport egy nagy poláris rész, ami a D-vitamint átviheti olyan helyekre, ahova nem juthatna el a töltések miatt. És valószínűleg a DHA az, amelynek továbbadja az energiát, ezután a ciklus után a 7-dehidrokoleszterin ismét képes UV befogadására.
A D-vitamin szintek azért is alacsonyak világszerte, mert az LDL koleszterin izomerizációs lépése is vízigényes folyamat. Itt lép be az elektroszmog, kék fény dehidratáló hatása (elégtelen víztermelés a mitokondriumokban), ami magyarázatot adhat a magas LDL és alacsony D vitamin szintekre, valamint a többi koleszterinen alapuló hormon szintézis zavarára. Ezek a folyamatok A-vitamint és T3 pajzsmirigyhormont igényelnek. Tehát az LDL koleszterinnek napfényre, A-vitaminra és T3-ra van szüksége, hogy legyártsa a megfelelő szteroid hormonokat. Viszont a kék fény az A-vitamint sem engedi optimálisan működni (Bazan hatás cikk)! Az A-vitamin fényérzékeny formája a 11-cisz retinal oxidálódik fény hatására egy transz vegyületté. Ez szállítja aztán a jelet a központi retinális útvonalon keresztül az agyalapi mirigybe és a leptin receptorba. A melatonint és a D-vitamint is az UV fények segítségével gyártjuk. A melatoninhoz UV-A és triptofán kell, míg a D-vitaminhoz UV-B és koleszterin.
A mesterséges kék fény lassan tönkreteszi a DHA omega-3 zsírsavakat is a sejtmembránokban, csökkentve a képességünket, hogy a koleszterint elektronokkal töltsük. A Q10 a vérben is egy védőrendszer, amely megakadályozza az elektronvesztést és a vérben a zsírok, koleszterin oxidációját. A koleszterinnel akkor van baj, ha oxidálódik, azaz elektront ad le, így „elektronra éhes” lesz, így könnyebben megtámadja az érfalat. A koleszterin stabilizálja a membránokat és számos hormon alapanyaga. Ha sok a toxin, stressz egy sejtben, lassan dolgozik a koleszterin, akkor jön létre a rossz sdLDL, ami végül oxidálódhat.
A T3-at ideális esetben napkeltekor gyártjuk egészen pár órával később az UV-A megjelenéséig. Lehet, hogy ezért van ma sok városinak pajzsmirigy problémája, mert sosem látja a reggeli Napot? A cirkadián ritmus megzavarása, megváltozott A-vitamin szintekhez, ciklushoz vezet. Tehát, ha valakinek kevés a T3-a, (pl. pajzsmirigy alulműködés) vagy nem megfelelő az A-vitamin ciklusa, akkor felhalmozódik az oxidált sdLDL és fogy a HDL koleszterin is. A kevesebb HDL pedig csökkenti az endotoxinok kiszűrését a máj portális keringésében.
Ez a folyamat a Bazan hatás hosszú
ciklusába is beleszól, ami a DHA és az A-vitamin regenerálódását rontja. A máj
méregtelenítő funkciója romlik, leptin rezisztencia fejlődik ki. A kevés HDL tovább fokozza
az bél áteresztését az idegen fehérjék számára
és a vér-agy gátét is. Ez azt eredményezi, hogy több toxin jut az agyba és a keringésbe, csökkentve ezzel a redox potenciált és oxidálja a vért,
csökkenti az EZ vízréteget.
Ha minden áron szeretné valaki a rossz táplálkozást okolni a koleszterinnel kapcsolatban, akkor a telített zsírok helyett fordítsa a figyelmét inkább a cukrokra és a finomított, feldolgozott szénhidrátokra, magas deutérium tartalmú élemiszerekre, melyekből bőven eszik a nyugati ember. Természetes körülmények között csak szezonálisan vagy adott földrajzi helyeken ehetnénk magas szénhidráttartalmú élemiszereket. A modern világban azonban éjjel-nappal és egész évben, bárhol a világon hozzáférhetünk. Ez szintén az UV fénnyel van kapcsolatban.
A fentieken kívül még lehet többféle szempontból is megvizsgálni, bonyolítani a levezetést, melyről írtam pl. Napfény diéta könyvem Napfény, kalcium és koleszterin-szulfát és más fejezeteiben… Mellesleg mindenfajta halálozás kockázatot csökkent a magas D-vitamin szint egy nagy metaanalízis (Gaksch, 2017) szerint.
Gyakorlati példák
Egyébként én közel 10 éve szinte minden reggel koleszterinbomba szalonnás rántottát eszem, disznózsíron sütve és napközben ezt további állati zsírral, tepertővel, vajjal is megfejelem. Ha igaz lenne a koleszterin elmélet már régóta minden bajom lenne vagy biztos egy UFO vagyok… Persze ez csak a saját tapasztalatom, amiből nem lehet általánosítani. Az eszkimók vagy más hús-zsír alapú, magas koleszterintartalmú étrenden élő népek, valamint az utóbbi évtized több tízezer ketogén diétázója világszerte is köszönik szépen, jól vannak, megfélemlítő dogmák ide vagy oda.
Köszönöm, részemről maradhat
Végszó
Ha összességében nézzük a szervezetünk kémiai összetételét, a kvantumbiológiai elméleti levezetéseket, statisztikai eredményeket, a természeti népek étkezését és evolúciós megfigyeléseket, akkor koleszterin nem rosszfiú és alaposan félre van értelmezve a szerepe. Aki nem hiszi, járjon utána! Lehetőleg kvantumbiológiás szemüveggel is. Emellett továbbra is ajánlom a sok napozást, napkelte nézést, kék fény csökkentést, koleszterinben gazdag élelmiszerek fogyasztását. Miközben még mindig megy a vita a koleszterinről, az emberek megfeledkeznek fontosabb faktorokról, mint az elektroszmog és a kék fény… Mindenki a rendelkezésére álló információk alapján választja meg a szokásait és mindennek meg lesz a következménye. Maradj kíváncsi, tanulj, változtass az uralkodó dogmáidon, ha azok elavultak…
„Aki nyavalyog, de nem változtat, annak nem fáj eléggé!” (dr. Bubó)
Gaksch M és mtsai. Vitamin D and mortality: Individual participant data meta-analysis of standardized 25-hydroxyvitamin D in 26916 individuals from a European consortium. PLoS One. 2017 Feb 16;12(2):e0170791.
Örömmel jelentem be, hogy novemberben megjelent a második könyvem, melyet Mezei Elmirával közösen készítettünk!
Paleo vagy ketogén, melyik micsoda?
Modern gyűjtögető: mi az amit le lehet vadászni, összegyűjteni a magyar erdőkben?
Mi mindent képesek megenni az emberek szerte a nagyvilágban?
Miért jó időnként nyers húsokat is enni?
Milyen hasznos tápanyagokat tartalmaznak a tengeri ételek, belsőségek, vadhúsok, fűszerek?
Recepteskönyv, hasznos elméleti és gyakorlati tudnivalókkal
Elmira nagy tapasztalattal rendelkező paleo szakács és táplálkozási tanácsadó. Ez lesz a tizedik szakácskönyve, így garantált, hogy igazán ínycsiklandó és otthon is könnyen megvalósítható receptek kerültek a könyvbe. Jómagam pedig a szöveges részekért felelek. Beleadtam mindent, ami egy bevállalós, természetszerető, modern szemléletű biológustól kitelik!
Sikeres vadászatot kívánok az alapanyagok beszerzéséhez és a fincsi ételek elkészítéséhez!
Világszerte sok ezer ember vállalkozik maratonfutásra, ez amolyan teljesíthető hőstett, amit alapos felkészüléssel bárki meg tud csinálni, hiszen az ember izomzata képes rá. Nekem eddig kimaradt, de mindig is mozgatta a fantáziámat. Szóval ez egy bakancslistás tétel volt, ami mögé most pipa került.
Mezítláb futni és sportolni jó! Igaz, nem aszfalton és nem ennyit, ez egy extrém sport. Szerintem senki sem született cipőben, a lábunk tökéletesen meg van alkotva. Kevesebb boka, térd stb. probléma lenne, ha többet lennének mezítláb az emberek.
Alacsony szénhidráttartalmú paleo és/vagy ketogén étrenden is kiválóan lehet sportolni. Kíváncsi voltam rá, hogy ketogén táplálkozás mellett valóban nincsen-e fal, eléhezés egy hosszútávú terhelésnél, ahogy írják a szakirodalomban.
Jó volt látni, hogy sokan másokért is futnak: beteg gyerekekért, vakok segítőjeként, alapítványokért, segélyhívó vonalért vagy más jótékony célból. A világ és az ország tele van gondokkal, támogatásra szorulókkal, igazságtalanságokkal, szinte minden futó felvehetne egy külön kis keresztet magára valamilyen ügy érdekében. Én egy kicsit önző érdekből a magyar sportfinanszírozás aránytalanságaira szeretném felhívni a figyelmet! Vagyunk ugyanis szerintem jónéhányan minden sportágban, akik letettünk már valamit az asztalra, de volt 1-2 gyengébb év sérülés vagy egyéb okokból és most anyagi támogatás teljes hiányában nem tudunk rendesen készülni, ahogy azt az élsport színvonala megkívánná, pedig még lenne bennünk lehetőség nagy eredményekre és meg is van a kellő elszántság hozzá. Szeretném, ha kellően meg lenne becsülve ez a réteg is, legalább a minimális feltételekkel az esélyegyenlőség érdekében! Talán a nem mindennapi mezítlábas teljesítés is szimbolizálja, hogy megvan a kellő fizikai állapot és fanatizmus, ami az élsporthoz kell.
Na, de nézzük inkább mi történt a versenyen és előtte!
Felkészülés
Ez szerintem arcpirítóan kevés volt, amit meg is éreztem az utolsó 10-12 km-en. Az eddigi leghosszabb futásom a Velencei tó kör volt, még anno kiskenusként a VVSI-ben, ez kb 30-32 km. Azóta 1x volt félmaraton, 1x mentem a Bécs-Budapesten váltóban napi 20-25km-t, de 15 km-nél nem igazán szoktam többet futni…
Nyáron szinte egyáltalán nem futottam, a verseny előtt hat héttel jött az ötlet, hogy bevállalom. Már kb. 3 éve mezítláb futok, igaz nem betonom, hanem fűben és nem ilyen hosszúakat, de bíztam benne, hogy egy kis hozzászoktatással a mezítlábas maraton is sikerülni fog. Szóval a 6 hét alatt heti 2x futottam aszfalton, egy intervall jellegűt (4×1,5km-től felvittem 8×1,5km-ig erős iramban/2perc pihenőkkel) és egy hosszút alacsony iramban (40 perctől kezdve fokozatosan eljutottam 2,5 óráig). Összesen kb 100km jött össze a felkészülés alatt. Emellett napi szinten kenuztam, MovNatoztam, kondiztam. Nem ez volt életem fő versenye, inkább egy jó kis bulinak, alapozóedzésnek szántam. Bíztam benne, hogy a több mint 20 év kenuzás megalapozta a motort, tehát állóképességileg nem féltem egyáltalán. Inkább a futóművet kellett felkészíteni, hogy az aszfalt nehogy ledarálja a bőrt a talpamról és ne zörögjenek az ízületeim, mert ebben az időben mégiscsak 95kg körül voltam.
A verseny
Szerencsére szép időnk volt, sütött a nap, 10-12 fok körül lehetett. A hangulat óriási, többezer ember együtt fut, útközben rengetegen szurkoltak, pár km-enként zenekarok is csinálták nekünk a fesztivált és mindig szép látvány Budapest a Duna partjairól nézve. Voltak, aki Rubik kockának vagy éppen kürtőskalácsnak öltözve teljesítették a távot. Ilyen környezetben azért könnyebb volt teljesíteni a kihívást.
Az útvonal egészen mezítlábas barát volt (najó, azért a szép zöld gyepet kicsit hiányoltam), 28km-nél léptem rá először egy kellemetlen kis kavicsra és néhány macskaköves szakaszt leszámítva egészen futható volt a pálya. Fogalmam sem volt, hogy milyen időre lehetek képes, kb 4 órára saccoltam előzetesen. Az volt a terv, hogy 30km-ig csak pianoban, szép kényelmes tempóban futok (5:30-5:50 körüli 1000m-ekkel), aztán fokozatosan begyújtom a rakétákat. Hát nem ez lett, közbeszólt a „nem szokta a cigány a szántást effektus”. Kb. féltávig minden rendben volt (a félmaraton is 1:56 lett), könnyedén szökelltem mint egy gazella, utána már kezdtem érezni a vádlimban, hogy lesz egy kis dráma a végére, de még itt is jól tudtam tartani a tempót. Aztán 30km után már eléggé érzékeny lett a talpbőröm (megnéztem, de nem volt felszakadva) és a vádli sem funkcionált valami jól, így lassítanom kellett.
Hiába, itt éreztem, hogy erre több készülés kellett volna. Tüdővel, energiával és agyi frissességgel viszont nagyon jól bírtam végig, úgy éreztem még mehettem volna bármennyit. Jó volt “körbefutni” a várost, elhaladtunk jónéhány, számomra emlékezetes helyszín mellett.
Szóval a vége már kicsit küzdelmes volt, kellett némi akaraterő, de ha már eddig eljöttem, gondoltam valahogy csak beérek. Az utolsó 4km-en még próbáltam egyet hajrázni, a nagyobb iram más technikája jól is esett egy darabig, sajnos az utolsó 2km a Városligetben volt a legrosszabb mezítlábas szempontból: tele úthibákkal, durva apró kavicsos aszfalttal, macskakővel, így inkább ésszerűségi okokból csak bekocogtam a végén. 40km-nél azt hiszem beléptem a “leglassabban múló idő zónájába”.
Szép volt, jó volt, most egy darabig elég is volt a maratonból. Pár nap lábadozás után szerintem újra teljes erőbedobással tudok majd edzeni.
4 óra 3 perc, 47 másodperc a hivatalos idő, amivel elégedett vagyok tekintve a felkészülést és hogy ez volt az első maratonom. Nagyjából ilyesmire számítottam, ha kicsit többet készülök meglett volna a 4óra alatti, de most elsősorban csak a sikeres mezítlábas teljesítés volt a cél. Esetleg ha levonjuk a frissítőknél, technikai szüneteknél, útközben kis átmozgató nyújtással-gimnasztikával eltöltött időt, akkor lehet pont 4 alatt lett volna. Na mindegy, nagyon örülök neki, hogy sikerült és ez egy igazán nagy élmény volt!
Mezítlábas élmények
Before-after (csak egy kicsit koszosabb lett)
Szerencsére ahhoz elég volt az előzetes felkészülés és többéves mezítlábas edzés, hogy komoly probléma nélkül megússzam a történetet. Ehhez azért kellett az is, hogy a fél szemem az előttem lévő útszakaszon legyen, fürkésszem az esetleges éles tereptárgyakat. Nem sokan lehettek a mezőnyben cipő nélkül, egy 10km-es teljesítőről tudok, aki már évek óta így nyomja. Sokaknak feltűnt útközben a cipőtlenségem, persze volt aki furán nézett, de a legtöbben elismerően gratuláltak. A legjobb beszólás egy mellettünk elhaladó autóból jött egy szépen barnult fiatalembertől:”há hol a cipő more?”:)
Amúgy nem tartom ezt egy egészséges tevékenységnek, hogy aszfalton futkorásszunk mezítláb, senkit sem bíztatok erre! Nekem is csak egy extrém kaland volt. Aki mégis ebbe vágja a fejszéjét, az szoktassa hozzá magát! A mezítlábas sportolást biztonságos körülmények között és a füvön futást viszont továbbra is támogatom. Szerintem ekkor terheljük optimálisan nemcsak a láb izmait, hanem onnan kiindulva az egész testet! Erről írtam is korábban ITT és ITT.
Sokan jószándékúan (vagy leginkább saját magukból kiindulva) figyelmeztettek, féltettek, hogy ilyen meg olyan bajom lesz. Szerencsére ez a verseny is beigazolta, hogy látszólag őrültségnek tűnő dolgokra is képes vagyok. Egyre jobban érzem a határaimat és csak olyan kihívásba vágok bele, amit nagy eséllyel teljesíteni is tudok!
Elegáns levezetések, tudományos szavakat használó leírások, egymásnak ellentmondó állítások. Ezek jellemzik ma az egészséges étkezésről és sporttáplálkozásról szóló olvasmányokat, elméleteket. Csak kapkodjuk a fejünket, káosz van, kinek higgyünk: akinek a legtöbb szakszó van az írásaiban, aki a legmagasabb tudományos fokozattal rendelkezik vagy akinek kockás a hasa? Bocsi előre is, de nem fogom megmondani a tutit, csak felnyitnám a szemeket, hogy mennyire bonyolult az egész.
Mi a lényeg? Hogy mindenki jobban legyen közérzetben, teljesítményben, vérképben stb. Hogy ez paleóval, ketogénnel megy-e vagy sem vagy módosított ketogénnel, esetleg fényevéssel az másodlagos. DE! A szakirányú könyvek, tanulmányok alapján, a világhálón olvasható cikkek és a gyakorlati tapasztalatok alapján is annyi pozitív bizonyíték gyűlt már össze a paleo vagy a ketogén diétáról, hogy megér egy misét. Nem árt azonban tágítani egy kicsit a látóterünket, mert nem csak a kaja számít.
A cikk problémaköre: hogy lehet az, hogy egyes hosszú ideje low-carb étrenden lévő sportolóknak (ami eleinte még jó hatással volt rájuk) rossz lesz a vérképük, testösszetételük, teljesítményük is kicsit visszaesik, aztán hirtelen jobban lesznek, ha elkezdenek némi vagy egészen sok szénhidrátot (későbbiekben CH) enni. Rossz a low-carb étrend vagy valamit talán rosszul csinálnak, nem vesznek figyelembe?
Biokémia
Kezdjük egy hagyományos biokémiás magyarázattal, ami viszonylag jól érthető, ha megvannak hozzá az alapok. Bár magam is biokémiát tanultam, de az utóbbi időben egyre jobban meg vagyok róla győződve, hogy ez a gondolkodás kevés, nem fog mindenre magyarázatot adni, sőt tévútra is vihet. Tehát nem mindig elég a biokémai tudás!
Mi játszódik le egy napi 2 intenzív edzést végző sportoló esetében. Alacsonyabb intenzitású terhelésnél főként zsírokat, nagyobb intenzitásnál főként cukrot (glükózt, glikogént) és egy kis kreatint használnak. Az arány az edzettséggel és az étkezéssel is eltolható valamelyik irányba. Idővel (hónapok alatt) jól alkalmazkodnak az izmok az alacsony szénhidrát tartalmú étrendhez, erről van már több kutatás is (az eddig legjobb a témában a FASTER study).
Ezzel a módszerrel egyre nagyobb tartományban használnak a sejtek zsírt, ketontesteket intenzív sportnál, ha valaki odafigyel az étrendjére. De ezekben a tanulmányokban sem láttam 100% zsíradaptált embert (ilyen lehet, hogy csak a mesében vagy téli hideg környezetben lehetne, de ez már egy másik történet…) vagyis a nagy hajtásnál ők is használnak némi glükózt, csak sokkal kevesebbet, mint a magas szénhidráttartalmú étrenden lévő kollegáik. Érdekesség, hogy vissza is tudják tölteni a glikogénjüket külső glükózbevitel nélkül! Ha van elég pihenő a két edzés vagy versenyszám között és elegendő kalóriabevitel, akkor ennyi cukrot tudunk gyártani fehérjéből, zsírból is. A paleón túl című könyvem „Keton biokémia” fejezetében részleteztem néhány tanulmányt, ahol a glikogénraktárak visszatöltését elemezték alternatív üzemanyagokkal, tehát nem direkt cukorral (itt volt olyan is, hogy még magas CH-s étrenden sem csak direkt glükózból megy a visszatöltés, hanem vegyesen aminosavakból, zsírból, pentóz-foszfát ciklussal is!)
Ha nincs elég idő pihenni, sok az egyéb stresszforrás, kevés az alvás, akkor valószínűleg nem fog visszatölteni rendesen (saját tapasztalat ketogén diétán, hogy teljes pihenőnap után pl. még ment egy 10x4perces hajtásnál az utolsó fél percekben a robbantás, de pl. sorozatban a 3.-4. edzésen ez már nem volt olyan erőteljes. A kaja nem változott csak a terhelések közti pihenő). Ha valaki így próbálja mégis kihajtani magát akaraterővel, az gondolom extra stressz, kortizol stb. hatással jár. A rövidtávon 1-1x szer talán belefér, de hosszabb távon az élet egyéb stresszforrásait hozzáadva vezethet hormon problémákhoz. Magyarul vmiféle túledzésnél járunk. Ilyenkor talán úgy érezheti magát a sportoló, hogy szárnyakat kapott, ha hozzájut némi gyors cukorhoz (20-100 gramm). Külföldi zsíradaptált sportolók étrendjét vizsgálva, vannak olyan esetek, ahol esznek akár 100-200g CH-t is rendszeresen és elvileg ketózisban vannak. Ez azt hiszem ide passzol.
Tehát lehet, hogy van létjogosultsága némi CH-nak az igazán sokat edző élsportolóknál, akik a ketogén étrenddel próbálkoznak. Ennek a célja a regeneráció gyorsítása, a glikogénraktárak gyorsabb feltöltése lenne, de csak annyira, hogy ne rontsuk el a ketózist. Gyakorlatban ez edzés intenzitás-hossztól és az edzések közti időtartamtól függően napi 50-200g CHt jelenthet és érdemes ennek nagy részét az edzés körüli, utáni időszakra tartogatni, a többi étkezés szerintem inkább ketogén vagy low carb legyen, hús, zsír, zöldségek.
Az is kérdés, hogy mi az igazi ketogén? Azt már tudjuk, hogy amit a 20. század elején elkezdtek alkalmazni, annál van jobb is. Eleinte még csak szigorúan a makrotápanyagok arányainak betartásásra törekedtek, nem vették figyelembe az alapanyagok minőségét, azok esetleges gyulladáskeltő hatását (pl. gabonafélék, tejtermékek). Ennél sokkal jobb a paleo kritériumokkal szűkített verzió és talán mégjobb a Jack Kruse féle tengeri ételekben bővelkedő változat. Egy széleskörűen elterjedt, lazább, élhetőbb verzió amit Volek-Phinneyék és a “ketogains” oldal is képvisel. Elgondolkodtató a szigorú, Stephanie Person féle keto verzió, ahol a fehérje minimalizálva van (kb. 60-80g), sok zsír (85%) és max 15-20g CH. Folyamatos vércukor és keton mérés, odafigyelés a cirkadián ritmusra, kávé-alkohol-magok-sajt tiltása. A hölgy 50 éves, és meg kell hagyni, elég jó formában van! Valamit biztos jól csinál… Elméletben tetszik a dolog, van benne ráció és ha komoly betegséggel küzdenék, lehet ezt választanám. Próbáltam pár hétig, sikerült is odatornázni a vér értékeimet az általa ideális tartományba (cukor 4,4 alatt, keton 1,5-3 között), de nem bírtam tartani, a max. 80g fehérjét a közel 100kg-os súlyomhoz és a napi két edzéshez sehogy sem akartam elfogadni. A teljesítményem nem lett jobb, sőt inkább rosszabb lett a regeneráció… Persze erre azt mondaná a csajszi, hogy nem volt elég idő az átállásra és még mindig sok cukrot használnak a sejtjeim, és hogy sok ez az edzés. És valószínű igaza is van, komoly állóképességi, erőállóképességi élsportban talán nincs helye ennek a ketogén verziónak (igazából ez a fajta élsport sem egy természetes dolog, ha jobban belegondolunk evolúciós szempontból). Talán ha egyszer lenne 2 hónapom átállni edzés nélkül és utána fokozatosan növelni a terhelést…. de kinek fér ez bele egy rohanó világban, ahol az élsport színvonala évről-évre egyre erősebb. Van azért pozitív példa is! Tudtommal egy ismert hazai artista és erőművész ezt a szigorú ketot csinálja és igen szép eredményeket ér el testépítésben is (itt is egy olyan kategóriában, ahol nem kell brutális izomtömeg) és egészségileg is toppon van. DE! Ő más jellegű edzéseket végez (természetesen az ő sportja is nehéz, de nem köpi ki a tüdejét és meríti le csontra a glikogénraktárait minden nap, mint egy állóképességi sportoló) és nem is edz minden nap kétszer. Ha valakinek az egészség, esztétikum és torna-akrobatika-saját testsúlyos erősítés vagy más, nem napi teljes glikogénleürítéssel járó sportban vannak tervei, akkor hajrá, valószínűleg itt MŰKÖDIK ez a fajta ketogén étrend! Állóképességi teljesítménysportban, mint a búvárúszás, kajak-kenu, crossfit valoszinűleg nem árt a CH-val kicsit játszani, ha valaki a világ élvonalában akar lenni. Persze ideális esetben, ha valaki ki tud zárni minden egyéb stresszforrást (mert ezek összeadódnak) az életéből és nincs másra gondja csak edz, eszik, pihen, akkor elképzelhető, hogy működik ez a szigorú keto is. Stessz–”fight or flight” üzemmód —kortizol, adrenalin—még több cukor a vérbe! És ez így megy egész nap sokaknál a mai világban. Hogyan fogunk így csak zsírt, ketonokat használni, ha folyamatosan cukrot pumpálunk a vérbe a stresszel? Szerencsére egy jól kivitelezett ketogénnél mindenki nyugodtabb habitusról számol be, jobban viseljük a stresszt is. Low carb sportolók sokszor a magas fehérjebevitellel próbálkoznak ösztönösen, valószínű ezzel biztosítanak némi extra cukrot az izmoknak a fehérjék glükoneogenezisével, ami jó ha van, csak lehet nem ez lenne az optimális megoldás hosszútávon. Sokan ott is elrontják, hogy nem esznek elég zsírt. Ha leviszik a CH-t valamiből azért vigyünk már be energiát..
Tehát ez lehet az egyik magyarázat, rövidtávon miért érzi jobban magát egy kis extra CH-val a low carb élsportoló, nem kell ennyi fehérje, nem kell ennyi glükoneogenezis, ami nem biztos, hogy gazdaságos folyamat. Na de mi lesz hosszutávon?
Kvantum-biológia
Nem vagyok jósnő és nem szeretném fölöslegesen a pánikot kelteni, de a Jack Kruse fele kvantum biológia elmélet alapján nem sok jóra számíthat, aki folyamatosan CH visszapótlással akarja megoldani évekig a gyorsabb regenerációját. Van ennél jobb módszer is, amit az evolúció belénk épített, de ezt csak nagyon tudatos életmóddal lehetne összehozni. Erről szól az EMF4 című írása.
Hajrá, sok kitartást kívánok az olvasottak értelmezéséhez!:) A lényeg: telomér rövidülés, izom-ízületi sérülések, gyorsabb öregedés, kiégés hosszútávon. Számít a belső óra, ki mennyi elektronikát, kékfényt sugárzó eszközt használ stb…egyszóval bonyolult.
És akkor most jön a neheze, ha már felkonferáltam Kruse-t. Finoman szólva is megosztó személyiség és sokan nem akarják elfogadni az elméleteit, pedig nincs benne semmi hókusz-pókusz, csak összegzi és néhol továbbgondolja, amit az elmúlt száz évben tudományosan leírtak akár biokémiával, akár fizikával, akár statisztikákkal. Az átlag földi halandónak az is nagy dolog, ha megérti a biokémiai folyamatokat (mi zajlik a fehérjékkel, szénhidrátokkal, hormonokkal stb), erre jön valaki és azt mondja rossz az egész (vagy csak féligazságok vannak benne), az igazi tudomány a fizika, kvantum-biológia. Ezzel lehetne csak igazán megérteni az élet működését, az izom anyagcserét. Olvassátok, hallgassátok az interjúit mielőtt zsigerből elutasítanátok és vakon elfogadnátok a biokémia szintjén leírt táplálkozási, életvezetési elméleteket!
Íme, néhány érdekes beszélgetés, ami segít felnyitni a szemeket, hogy nem csak a kaja számít:
Röviden: a ketogén, akkor az igazi, ha van benne sok tengeri kaja (az omega-3 miatt) és rendben van az elektromágneses környezet, belső óra stb.
Az igazi bonyodalom tehát csak most kezdődik: jön a fény! A kvantum biológia lényege, hogy nem a szénhidrátokkal, zsírokkal, fehérjékkel focizunk, hanem ennek alkotóelemeivel, az elektronokkal, protonokkal és a még a fotonokkal pl. Sokan itt bedobják a törölközőt, pedig most kezdődnek csak az izgalmak, ez is tudomány, akár foglalkozunk vele, akár nem! Ha csak biokémiában gondolkodunk az olyan mintha a 4. emelettől kezdenénk építeni a 10 emeletes házat, hiányoznak az alapok! És ezt már Szent Györgyi Albert is megmondta:
„Akkor fogjuk valóban megközelíteni az élet megértését, amikor valamennyi struktúra és funkció, valamennyi szint – az elektronok szintjétől egészen a molekulák feletti szintig – egyetlen egységbe olvad össze. Addig azonban a struktúra és funkció, a klasszikus kémiai reakciók és a kvantummechanika vagy a szub- és szupramolekuláris közötti megkülönböztetéseink csak módszereink és felfogásunk korlátozott jellegét mutatják.” /Szent-Györgyi Albert – Az élő állapot/
„Igen régen volt az, amikor kezdtem megsejteni, hogy a biológiai reakciók csodálatos kifinomultságát a molekulák önmagukban nem biztosíthatják, ehhez részben sokkal kisebb és mozgékonyabb egységekre van szükség, s erre aligha akad az elektronoknál alkalmasabb jelölt. Az életszínház főszereplői tehát szükségszerűen az elektronok, a nehézkes, kevésbé reakcióképes fehérjemolekulák pedig a dráma színterét képezik.” /Szent-Györgyi Albert – Az anyag élő állapota/
„Megengedhetik-e a biológusok maguknak, hogy – mert járatlanok a kvantummechanika bonyodalmaiban – elkerüljék az elektronok dimenzióját? Jelenleg nagyon kicsi azoknak a száma, akik mindkét tudományhoz, a biológiához és a kvantummechanikához is értenek. Lehet, hogy az emberi élet és az emberi agy korlátozott volta miatt ez a szám sosem lesz nagyon nagy. Mindkét tudomány teljes elmét és teljes életet követel. Ezért, legalábbis ma, a fejlődés valamiféle hibridizációtól függ.” /Szent-Györgyi Albert – Tudományos pályámról/
Minden biokémia tankönyvben ott van, hogy a sejtek energiatermelő szervecskéiben, a mitokondriumokban elektron transzport lánc nevű folyamat zajlik (nem fehérje-CH vagy zsír transzportlánc), protonok úszkálnak a membrán két oldalán stb. Az már sajnos nincs ott, hogy mi zajlik pontosan az ATP-vel, amit az energiatermelés kulcsmolekulájának gondolnak, erről Gilbert Lingnél és Kruse-nál lehet bővebben olvasni.
Belső óra, cirkadián ritmus: a szemünkön keresztül érzékeljük a fény fotonjait és ez információt közvetít az agyunkba, a táplálékkal elfogyasztott CH, zsír, stb elektronokra bomlik és ezek eltérő energiaállapotúak lehetnek a korábbi foton besugárzás mértékétől függően, amit az elektron transzportlánc fehérje komplexei állítólag érzékelni tudnak! Számít az évszak, a földrajzi hely. Ugyanaz a kaja, nem biztos hogy ugyanúgy hat itt, mint pl. Equadorban az egyenlítőnél vagy itt télen vagy nyáron (lásd a gyümölcsök szezonális jellege)… A sejtek alacsony frekvenciájú elektromágneses sugarakat bocsátanak ki, és a számítógépekhez hasonlatos félvezetőket használnak, a bélflóra baktériumai számunkra nem látható e.m. hullámokkal kommunikálnak. A növények fotoszintézisénél a fotonok kvantum szuperpozíciot használnak, a vándormadarak kvantum összefonódás jelenséget a tájékozódásban stb. Ezek ma már mind tudományosan leírt megfigyelések a természet működéséről!
Mi meg itt játsszuk a kispályás focinkat szénhidrátokkal, zsírokkal, fehérjékkel???:) Ébresztő, ennek sosem lesz vége, vagy legalábbis nem lesz egzakt magyarázat, mert hihetetlenül bonyolult az egész! És a magyarázat valahol a kvantum fizika nyelvén érthető csak meg, ehhez pedig nagyon kevesen értenek a világban egyáltalán. Engem nagyon érdekel a téma, de kevés vagyok egyelőre, valószínű még kell jópár év szorgalmas olvasás, tapasztalatgyűjtés mire ki tudom bogozni a szálakat. Ezeket a könyveket ajánlom mindenkinek, aki szeretne tisztábban látni:
John Hands: Cosmosapiens
Robert O. Becker: The body electric
Gerald Pollack: The fourth phase of water
Jim Al Khalili: Life on the edge
Nick Lane: The vital question
Nick Lane: Power, Sex, Suicide
Roland van Wijk: Light in shaping life – Biophotons in Biology and Medicine
Jack Kruse: Epi-paleo RX
John Ott – Health and light
és egy jó kis omega-3as tanulmány: Crawford, Cunane
Ezek elolvasása után próbálkozzon bárki is csak hagyományos biokémiával focizni! Vajon figyelembe veszi-e bárki is, hogy mennyit bámulja napközben vagy este a telefonját, számítógépét, amiből a kék fények befolyásolják az alváshoz fontos melatonin termelést? ? Ki veszi figyelembe mennyit van kint a szabadban természetes fénynél vagy bent, mesterséges világításnál? És azt tudod, hogy az ablaküveg, autó szélvédője, szemüveg, kontaktlencse nem engedi át az UV fény bizonyos tartományait, ami fontos lenne a napszak érzékelésében, vagy a D vitamin, neurotranszmitterek (pl. dopamin) termelésben? A bőr is egy érzékelő antenna, nem mindegy hogy itt is milyen jelek jönnek be. Van olyan tanulmány is, ahol kimutatták: a mobiltelefonálás fokozta a szénhidrát anyagcserét az agyban! Ez is egy faktor a mai világban, amit bele lehetne számolni! Az egyik híres ketogén étrendi tanácsadó, Jimmy Moore elvileg 100% ketogén étrenden van, mégis komoly túlsúllyal küzd. Kruse magyarázata erre az, hogy mivel egész nap a számítógépe előtt ül és podcastokat gyárt (bluetooth, Wifi stb. hegyek), valamint nem ismeri, hogy fontos lenne a rendszeres omega-3 bevitel tengeri ételekkel, pláne ilyen környezetben ahol ő van. Tehát fontos a környezet, amiben a mindennapjainkat éljük: ha valaki semmilyen módszerrrel nem akar javulni, akkor esetleg érdemes elgondolkodni egy komolyabb környezetváltozáson. Az embernek a legjobb helye talán egy napos, tengerparti környezetben van, ahol friss tengeri kaját ehet. Próbáld meg magad ott rosszul érezni! Nem fog menni, ezért akar szinte mindenki ilyen helyen nyaralni…
Ha nem 100%-os az alvás, az érzékelés, akkor meg miért csodálkozunk, ha a hormonpanel, egészség sem 100%-os? Alaposan bele lehet szédülni, ha meg akarod mindezt érteni.
Egyéb magyarázatok
Kruse-nál sokat olvashatunk még a szezonalitás jelentőségéről is. Vagyis itt, ezen az éghajlaton nem eredendő bűn, ha valaki nyáron gyümölcsöt vagy több szénhidrátot eszik, amikor hosszabbak a nappalok, sokkal nagyobb a napfény ereje. Van olyan mondása is Kruse-nak, hogy a szemünkbe érkező információnak az évszakról és a táplálékkal a belünkbe érkező információnak az agyunkban összegezve passzolnia kell, különben káosz, gyulladás lesz. Vagyis nyáron, a nyári szénhidrátdúsabb kajával nem kellene, hogy gond legyen. Erősen bezavar a képbe és követhetetlenné teszi ezt a teóriát a gyakorlatban, a mai világban a számítógépből, telefonból, világításból érkező mesterséges fény. Az agyunknak ugyanis ez azt üzeni, hogy mintha állandóan nappal vagy éppen nyár lenne. Lehet, hogy csupán ezért érzik jobban magukat egyesek a mai kékfényben úszó világban, ha több szénhidrátot esznek? Mert így stimmelni fog a jel az agyukban, ami a szemből és a bélből jön? Ez így egy lehetséges további vagy kiegészítő magyarázat a sportolók esetére. Kezdődő mellékvese fáradtság a túlzott mesterséges fénytől? Erre meg eleinte jó egy kis CH, de nem hosszútávon! Ilyen magyarázat is van…
Még egy gondolat: a mitokondriumokat sem árt időnként frissíteni, ehhez pedig kell néha egy kis extra szabadgyök terhelés, amit a nyári szénhidrátdúsabb étrend meg is ad nekik. Lehet, hogy csak ennyi történik a CH-ra váltó sportoló esetében? De itt jön képbe a ketogén egyik egészségügyi előnye, hogy a ketonok, zsírok tisztábban égő üzemanyagok, kevesebb szabadgyöktermeléssel. Tehát egészséges embernél, aki nem terápiás céllal akarja használni a ketogént, lehet jobb, ha csak szezonálisan csinálja ezen az éghajlaton? Késő ősszel, télen, kora tavasszal? Ennek kicsit ellentmond, hogy a korábban említett Stephanie állítólag 7 éve folyamatosan ketózisban van. A másik módszer a mitokondriumok cseréjére az autofágia, amit pl. az időszakos böjtöléssel (intermittent fasting) is el lehet érni, erről is sok pozitívumot lehet olvasni.
Elég lesz a tudományból
Jogosan merülhet fel, hogy mi a francnak foglalkozzon atomfizikával az átlagember, aki csak egészséges akar lenni, fogyni akar, vagy jól akar sportolni. Valaki mondja már meg a tutit közérthetően! Lehet figyelmen kívül hagyni az atomfizikát, de akkor nem használhatnánk számítógépet, mobiltelefont sem, hiszen ezek is ilyen fizikai törvényeket használnak. Miért ne működhetnének ezek az élő szervezetekben is, amelyek ugyanolyan atomokból, elektronokból stb. állnak. Lehetne még kalandozni jobbra-balra ezen a területen, de egyelőre elég lesz ezt is emésztgetni.
Mit lehet akkor tenni, ha nem akarsz atomfizikus és agysebész is lenni egyszerre? Csináld azt az étrendet, ami számodra működik és fenntartható, jó a teljesítményed, egészséged, vérképed stb. Ki lehet próbálni, ami mellett a legtöbb érv szól, vagy ami valakinek már bevált. DE! Nem kell meglepődni, ha nálad nem működik, mert mindenki egyedi környezetben van, egyedi életvitellel, epigenetikával, ráadásul ugyanannak az embernek is minden napja más. Emiatt érdemes kicsit egyénre szabni, de ezt szerintem a Jóisten sem tudja megmondani hogyan: marad a próbálgatás, tapasztalatszerzés, önkritika, nyitott, de szkeptikus hozzáállás. Most akkor dobjuk kukába az eddigi tudást és keressünk valami újat? Nem hiszem, hogy ez a megoldás, szerintem jó helyen keresgélünk az evolúciós szemlélettel, a tengeri kajás, belsőséges, zsíros, szezonális paleóval vagy ketogénnel, csak még nincs teljesen megfejtve és más szempontokat is figyelembe kellene venni! Sportolóknál pedig lehet szerepe a szénhidrátoknak is a visszatöltésben az edzés körüli időszakban, ha sűrűn vannak a kimerítő edzések, versenyszámok és talán nem fenntartható élethosszig az élsport szintű terhelés. Fontosnak tartom a tapasztalati tudás felhalmozását is, mert ez sokszor 80-90%-ban működhet másnál is (pl. a testépítőknél egész jól reprodukálható,a mit csinálnak), de sajnos nem minden esetben. Részemről továbbra is azt a módszert keresem, ami 100-ból, 100 embernél, 100-ból 100 esetben működik. Szólj, ha tudsz ilyet!;)
Tehát lehet nagyon bonyolultan is felfogni az egészet és lemenni az elektronok, fotonok szintjéig, ha figyelembe vesszük az említett fontos részleteket vagy lehet nagyon egyszerűen is: csináld azt, ami nálad működik (és ez lehet, hogy időnként változik)!
A hosszutávú állóképességi sportolók réme az eléhezés, amikor annyira megcsappannak az izmok és az agy glikogénraktárai, hogy szinte meg kell állni, ájulás közelébe kerül az illető. Lemerül az elem, ezért pótolják folyamatosan a szénhidrátokat verseny előtt-alatt-után…
Nos a ketogén étrenden ilyen egyszerűen nincs, mert átáll a szervezet egy zsíralapú anyagcserére, amikor a glükóz helyett zsírsavakat és ketontesteket használunk energiatermelésre, ez egy jóval gazdaságosabb és nagyobb raktárkészlettel rendelkező üzemanyag.
Többször tapasztaltam a saját bőrömön, ma pl. egy 32 km-es evezés (kb 3óra) során végig tudtam tartani egy közepes tempót, összesen fél liter vizet ittam közben, semmi izotóniás lötty. Régebben mindig vittem magammal vmi cukros italt vagy 1-2 banánt, hogy tudjam tartani a tempot eléhezés nélkül. Reggelire most egy zsíros rántotta volt (magamhoz képest “csak” 4 tojásból). Régebben egy nagy tányér zabpehellyel indítottam, gyümölccsel, fehérjeturmixszal kiegészitve.
Szóval hosszutávú aerob munkánál nálam egyértelműen jobb ez az étrend, kíváncsian várom a fejleményeket, hogyan működik egy versenytávon teljes gázzal! Erre kb. egy hónap múlva tudok érdemben válaszolni.
Neked van hasonló tapasztalatod?
*******
The long-term endurance athletes have a fear of bonk when the glicogen stores are so greatly depleted in the muscles and brain to almost have to stand, close to fainting. The battery is depleted, thatswhy they replenish constantly with carbohydrates before, during, after the competition…
Well, on the ketogenic diet it simply doesn’t happen because your body switches to a fat based metabolism when it uses fatty acids and ketone bodies instead of glucose for power generation. This fuel is a much more economical and we have larger storage capacity.
More than once I experienced it on myself, such as today. I could keep a medium tempo in a 32-km canoeing (around 3 hour) all the way, while I drank a total of a half liters of water, without any isotonic drink. In the past, I took with me always sg sugary drink or 1-2 banana to keep up the tempo without bonking. Breakfast was now just a greasy scrambled eggs (only 4 eggs which is not so much compared to me). In the past, I started with a large bowl of oatmeal, fruit, protein shakes.
So the long-term aerobic work is clearly better for me with this diet, I am looking forward to see how does it work on a race run at full throttle! I can meaningfully respond to it approx in a month.
Do you have similar experiences?
gyengébb év sérülés vagy egyéb okokból és most anyagi támogatás teljes hiányában nem tudunk rendesen készülni, ahogy azt az élsport színvonala megkívánná, pedig még lenne bennünk lehetőség nagy eredményekre és meg is van a kellő elszántság hozzá. Szeretném, ha kellően meg lenne becsülve ez a réteg is, legalább a minimális feltételekkel az esélyegyenlőség érdekében! Talán a nem mindennapi mezítlábas teljesítés is szimbolizálja, hogy megvan a kellő fizikai állapot és fanatizmus, ami az élsporthoz kell.
Ez szerintem arcpirítóan kevés volt, amit meg is éreztem az utolsó 10-12 km-en. Az eddigi leghosszabb futásom a Velencei tó kör volt, még anno kiskenusként a VVSI-ben, ez kb 30-32 km. Azóta 1x volt félmaraton, 1x mentem a Bécs-Budapesten váltóban napi 20-25km-t, de 15 km-nél nem igazán szoktam többet futni…
alacsony iramban (40 perctől kezdve fokozatosan eljutottam 2,5 óráig). Összesen kb 100km jött össze a felkészülés alatt. Emellett napi szinten kenuztam, MovNatoztam, kondiztam. Nem ez volt életem fő versenye, inkább egy jó kis bulinak, alapozóedzésnek szántam. Bíztam benne, hogy a több mint 20 év kenuzás megalapozta a motort, tehát állóképességileg nem féltem egyáltalán. Inkább a futóművet kellett felkészíteni, hogy az aszfalt nehogy ledarálja a bőrt a talpamról és ne zörögjenek az ízületeim, mert ebben az időben mégiscsak 95kg körül voltam.
próbáltam egyet hajrázni, a nagyobb iram más technikája jól is esett egy darabig, sajnos az utolsó 2km a Városligetben volt a legrosszabb mezítlábas szempontból: tele úthibákkal, durva apró kavicsos aszfalttal, macskakővel, így inkább ésszerűségi okokból csak bekocogtam a végén. 40km-nél azt hiszem beléptem a “leglassabban múló idő zónájába”.
Amúgy nem tartom ezt egy egészséges tevékenységnek, hogy aszfalton futkorásszunk mezítláb, senkit sem bíztatok erre! Nekem is csak egy extrém kaland volt. Aki mégis ebbe vágja a fejszéjét, az szoktassa hozzá magát! A mezítlábas sportolást biztonságos körülmények között és a füvön futást viszont továbbra is támogatom. Szerintem ekkor terheljük optimálisan nemcsak a láb izmait, hanem onnan kiindulva az egész testet! Erről írtam is korábban 
Elegáns levezetések, tudományos szavakat használó leírások, egymásnak ellentmondó állítások. Ezek jellemzik ma az egészséges étkezésről és sporttáplálkozásról szóló olvasmányokat, elméleteket. Csak kapkodjuk a fejünket, káosz van, kinek higgyünk: akinek a legtöbb szakszó van az írásaiban, aki a legmagasabb tudományos fokozattal rendelkezik vagy akinek kockás a hasa? Bocsi előre is, de nem fogom megmondani a tutit, csak felnyitnám a szemeket, hogy mennyire bonyolult az egész.
