Szüleim több évtizedes tájfutó tapasztalattal rendelkeznek, gyerekkoromban én is kipróbáltam párszor, aztán sokáig feledésbe merült, ám az előző hétvégén újból belekóstóltam ebbe a nagyszerű sportágba. Erdős, bokros részek, dombok, gödrök és tisztások váltogatják egymást egy tájfutó verseny helyszínén, ahol előre elhelyezett ellenőrzőpontokat kell érintenie a versenyzőnek, térkép és tájoló segítségével, minél rövidebb idő alatt. A skandináv országokból származik ez a rendkívül összetett sportág.
Szerintem erre is nyugodtan ráfoghatjuk, hogy paleo sport. Miért is? Kint vagy a természetben a szabad ég alatt, távol a város zajától. Változatos terepeken futsz, mert erre találták ki a futóművedet. Különböző sebességekkel haladsz, van sprint, közepes tempó és kocogás is, néhol egy kis kúszás-mászás, ahogy a vadászat során is lehetett anno. Használod a fejedben lévő szuperszámítógépet, mert bizony nem könnyű a térképet és a tájolót gyorsan, összehangoltan használni. Szorít az idő, mert minél hamarabb célba akarsz érni és pillanatok alatt kell reagálnod, jó döntéseket hoznod. Koszos leszel és kisebb-nagyobb karcolásokat, sérüléseket szedsz össze a bozótban futás közben, ami az ősembernél is mindennapos lehetett.
Nekem nagyon tetszett, biztos felbukkanok még ilyen eseményeken, csak ajánlani tudom ezt a sportágat!
Ismered, próbáltad már a tájfutást?
1. ábra: http://silkychrome.blogspot.hu/2013/03/prelude-to-orienteering-race-report.html
