Posted on Hozzászólás most!

Gondolatok Szent-Györgyi Alberttől

Érdekes, elgondolkodtató idézetek következnek a Nobel díjas tudósunktól. Kevesen tudják, de Szent-Györgyi Albert nemcsak a C vitaminról híres, hanem számos más biokémiai felfedezést is köszönhetünk neki, emellett az elektronikus vagy kvantum-biológia egyik úttörő kutatója és nem álltak tőle messze a paleós elvek sem.

  „Testünk és környezete között egyik legfontosabb kapocs minden bizonnyal az élelem. Az élelem képében a környezet ténylegesen bekerül testünkbe és átjárja azt. A vitaminok e kapcsolat koordinálásában kétségkívül a legfontosabb tényezők egyikének számítanak. Meg vagyok győződve, hogyha testünket visszahelyeznénk abba a környezetbe, amely számára ez a test kialakult, éppen olyan tökéletesen működnék, mint a többi élőlény teste. A betegség a szervezetünk és a környezetünk közötti diszharmónia kifejeződése. Olyan nem létezik, hogy egészséges vagy nem egészséges. A hal rosszul érzi magát a földön, a nyúl meg a víz alatt. Minden attól függ, milyen környezet számára alakultunk ki.” /Szent-Györgyi Albert – Egészség, betegség és a vitaminok/

„Meg vagyok győződve, hogy az ember teste éppolyan tökéletes, mint állattársainkké, és látszólagos hiányosságai a felépítése és a környezete közötti diszharmóniából erednek. Az ember nem a nagyvárosok kövezetén jött létre. Kialakulása valamilyen dzsungelben számtalan éven át tartott, és szigorúan ennek a dzsungelnek az életéhez alkalmazkodott. Civilizációnk új keletű és még nem nyomta rá bélyegét a testünkre. Ha egészségesek akarunk lenni, testünket vissza kell helyezni abba a környezetbe, amely számára kialakult.” /Szent-Györgyi Albert – Egészség, betegség és a vitaminok/

Vajon az ember milyen környezet számára alakult ki? Biztos jó nekünk városi betondzsungelben élni, mesterséges elektromossággal, világítással körülvenni magunkat, feldolgozott, finomított ételeket fogyasztani és mozgásszegény, ülő életmódot folytatni?

„Akkor fogjuk valóban megközelíteni az élet megértését, amikor valamennyi struktúra és funkció, valamennyi szint – az elektronok szintjétől egészen a molekulák feletti szintig – egyetlen egységbe olvad össze. Addig azonban a struktúra és funkció, a klasszikus kémiai reakciók és a kvantummechanika vagy a szub[1]– és szupramolekuláris[2] közötti megkülönböztetéseink csak módszereink és felfogásunk korlátozott jellegét mutatják.” /Szent-Györgyi Albert – Az élő állapot/

„Igen régen volt az, amikor kezdtem megsejteni, hogy a biológiai reakciók csodálatos kifinomultságát a molekulák önmagukban nem biztosíthatják, ehhez részben sokkal kisebb és mozgékonyabb egységekre van szükség, s erre aligha akad az elektronoknál alkalmasabb jelölt. Az életszínház főszereplői tehát szükségszerűen az elektronok, a nehézkes, kevésbé reakcióképes fehérjemolekulák pedig a dráma színterét képezik.” /Szent-Györgyi Albert – Az anyag élő állapota/

„Megengedhetik-e a biológusok maguknak, hogy – mert járatlanok a kvantummechanika bonyodalmaiban – elkerüljék az elektronok dimenzióját? Jelenleg nagyon kicsi azoknak a száma, akik mindkét tudományhoz, a biológiához és a kvantummechanikához is értenek. Lehet, hogy az emberi élet és az emberi agy korlátozott volta miatt ez a szám sosem lesz nagyon nagy. Mindkét tudomány teljes elmét és teljes életet követel. Ezért, legalábbis ma, a fejlődés valamiféle hibridizációtól függ.” /Szent-Györgyi Albert – Tudományos pályámról/

Korának felfogását messze megelőzve, Szent-Györgyi már az elektronok szintjén gondolkodott az ember működéséről, amihez a kvantummechanika törvényeinek ismerete szükséges. Tehát aki „csak” a hormonok, szénhidrátok, zsírok szintjén gondolkodik, az jobbesetben részigazságokat kap, rosszabb esetben téves következtetéseket vonhat le az élővilág működéséről. Láthatjuk, hogy a C-vitamin csak egy kis szelete a magyar professzor munkásságának, érdemes feleleveníteni, mi mindennel foglalkozott.

[1] Szubmolekuláris: A molekulánál kisebb méretű.

[2] Szupramolekuláris: A molekulánál nagyobb méretű.

Posted on Hozzászólás most!

A szabad ég alatt alvás örömei

Nem tudom, ki hogy van vele, de személy szerint nekem vegyes tapasztalataim vannak a csillagos ég alatt alvással. Két verzió lehetséges: vagy rosszul sül el, mert nyugtalankodunk a szokatlan helyzet félelmétől, ezért többször felébredünk, túl hideg van, bogarak jönnek stb.  A másik eset, amikor optimálisak a körülmények és sikerül végigaludni az éjszakát. Ebben az esetben átérezhetjük milyen is az igazi alvás, milyen érzés frissen, teljesen kipihenten ébredni a napfelkeltével teljes szinkronban. Nézzük, miben más kint aludni, mint bent, a jól megszokott lakásban!

Belső óra

Optimálisan fog működni az un. belső óránk (cirkadián ritmusunk), ahogy az ősembernél, természeti népeknél is lehetett. Szervezetünk a napszaknak megfelelően indítja be egyes hormonok működését (pl. a kortizol reggel a legmagasabb, hogy fel tudjunk ébredni; a melatonin szintje pedig éjszaka tetőzik, segítve az alvást). Agyunkban a kimondhatatlan nevű szuprakiazmatikus nukleusz (SCN) vezérli ezt a folyamatot, melynek legerősebb szabályozója a fény intenzitása. Tehát sötétedéskor – persze mesterséges világítás és telefonképernyő hiányában – egyre jobban ásítozni kezdünk és viszonylag korán (augusztus-szeptemberben kb. 8-9 óra között) el is álmosodunk. Reggel pedig ideális esetben a felkelő nap sugarai ébresztenek minket. Ez szép romantikusan, a mai világban idealisztikusan hangzik. Ha sikerül egy nyugodt, biztonságos helyet találni és elkerülni a világítást (maximum tábortűz), akkor hihetetlen frissességgel ébredhetünk.

Hideg

Az éjszaka folyamán testhőmérsékletünk enyhén lehűl, ez természetes jelenség, ilyenkor hatékonyabban zajlanak a regenerációs folyamatok. Az éjszakai hőmérsékletesés is ezt segíti elő. Persze megfagyni nem kell, egy takarót nyugodtan lehet használni. Sokan a lakásokban is tapasztalják, hogy nyitott ablak mellett jobban alszanak. Igazából a legjobban elvileg teljes sötétségben és enyhén hűvösben lehet aludni. Egyes természeti népek (aboriginalok, yaghanok) gond nélkül alszanak kint minimális ruházatban a nulla fok körüli hőmérsékleten is. Úgy vagyok ezzel, hogy ők is emberből vannak, őket is anya szülte, nem UFO-k, ha náluk működik, akkor elvileg sok gyakorlással bármelyikünkből előhozható ez a képesség.

Schumann rezonancia

A Földnek van egyfajta természetes háttérsugárzása a földfelszín és az ionoszféra között, ami a villámlások során keletkezik, ezek az un. Schumann rezonanciák, melyek az ELF (extrém alacsony frekvenciájú) elektromágneses sugárzások közé sorolhatók (jellemzően 7,83 Hz körül).  Az agyhullámok is hasonló tartományba esnek (pl. az alfa hullám 8-12 Hz) és sajnos az elektromos hálózat is (50-60Hz), ami valamilyen szinten megzavarja a Schumann rezonancia-érzékelésünket. Kint, az elektromos vezetékektől, berendezésektől távol jobban „rá tudunk hangolódni”.

Földelés

Testünk jó elektromos vezető, a földfelszín negatív töltésű, és ha szabad bőrfelülettel érintkezünk vele, akkor működik a földelés jelensége, amikor kiegyenlítődik a testünk és a föld közötti elektromos potenciálkülönbség, mozgékony, negatív elektromos töltéssel rendelkező elemi részecskéket, un. elektronokat tudunk felvenni. A stressz, elektroszmog, szabadgyöktermelés gyulladásos folyamatok mind pozitív töltés túlsúlyt eredményeznek a testben, amit a földelés ellensúlyozni tud.

Arra születtünk, hogy folyamatos összeköttetésben legyünk a földdel. Őseink mezítláb vagy legfeljebb bőrtalpú lábbelikben jártak, ami nedvességet magába szívva szintén vezető, ráadásul többnyire a földön aludtak. Egyes majmok is csak azért alszanak a fákon, hogy védve legyenek az éjszakai ragadozóktól. A ragadozómentes régiókban, ha választhatnak, akkor inkább a földön alszanak. A korai ember valószínűleg tűzrakással védekezett az esti támadók ellen, miközben a földön aludt. Ezt a mechanizmust valamilyen vezető anyagon szabad bőrfelülettel feküdve (pl. bőr) vagy legalább a lábunkat a fűben hagyva tudjuk kiaknázni.

A hátrányok

Ismeretlen helyen, szokatlan háttérzajok hatására sokan nyugtalanok, működik a „fight or flight” („üss vagy fuss”) mechanizmus, szervezetünk fokozott készenléti állapotban tart minket, hogy gyorsan tudjunk reagálni a várható veszélyre. Ez felületes alváshoz vezethet. Az éjszaka folyamán jópár fokot lehűlhet a levegő, így az elalvásnál még komfortos hőmérséklet, hajnalra hideg lehet és ez is idő előtt felébreszthet.

Hangyák, bogarak, pókok, kutyák, macskák stb. Érdemes még a világosban felfedezni a terepet és nem egy hangyaboly kellős közepére megágyazni. Esetleg jó szolgálatot tehet, ha teljesen betakarózunk és az arcunkat is leterítjük valamilyen jól szellőző anyaggal. Fennáll a veszély, hogy egy kíváncsi macska vagy kutya (erdőben vaddisznó) a közelünkbe lopózik, és jól megijeszt minket a jelenlétével. Ritkán, de előfordulhat. Nekem eddig csak egy erdei sátorozáskor bukkant fel egy vaddisznó, a háziállatok szerencsére elkerültek eddig. Vaddisznó esetén a hangoskodás, zajkeltés hasznos lehet, ettől általában megijednek, éreztetni kell velük, hogy mi vagyunk a „nagyobb, erősebb vad”.

Végeredmény

Érdemes még most a szép nyárvégi, kora őszi időt kihasználva kipróbálni milyen is a szabad ég alatt aludni, ahogy őseink is tehették régen (Bevallom, kicsit későn készült a cikk, lehet, hogy várni kell a gyakorlati lépésekkel következő nyári szezonig). Megfelelő előkészületekkel – biztonságos helyszín kiválasztása, optimális takarózás – életre szóló élménnyel gazdagodhatunk, megtapasztalhatjuk milyen is az igazi alvás. Aztán ki-mennyire bevállalós, mennyire tudja beilleszteni a modern hétköznapokba, a szerint alkalmazhatja ezt a rendkívüli regenerációs módszert.

Hivatkozások:

  1.  A paleón túl könyvben
  2. + 1 érdekes angol nyelvű blog a témában, hogy lehetséges alkalmazkodni a hidegben alváshoz is:

Optimizing Circadian Rhythms for the Sleep of Your Dreams