Azt mondják nincsenek véletlenek. Egyik nap hanyagul bedobtam a táskámba a kedvenc napszemüvegem, és mikor legközelebb ki akartam venni, szomorúan vettem tudomásul, hogy kettétört… Mondanom sem kell, hogy nem voltam túl boldog, hiszen nagyon szerettem és nem két fillérbe került. Aztán néhány hét elteltével fordult a kocka: jobb is így, mert úgysem hordanám innentől! De mi ez az újabb hóbort?
Szorgalmasan olvasom dr. Jack Kruse amerikai idegsebész cikkeit, aki a kvantummechanika nyelvén írja le az ember (és tulajdonképpen az egész élővilág) működését. Ez azt jelenti röviden, hogy nem elégszik meg a biokémia szintjével, hanem a részecskefizikával gondolkodik, tehát elektronok, fotonok törvényszerűségeivel és kölcsönhatásaival. A napfény is fotonokból áll, amit a szemünk, bőrünk érzékel, a közvetítésben fontos szerepe van a DHA omega-3 zsírsav molekuláknak. Itt jön képbe a tengeri kaja, nem árt vele jól ellátni a sejtjeinket!
Legújabb írásaiban igencsak mélyre ment a tudományban, ám amit talált, annak következménye pofonegyszerű: ki a szabadba minél többet (még felhős időben is)! A mai modern ember gyakorlatilag folyamatosan napfényhiányban szenved. Ezen belül is különösen érdekes néhány speciális hullámhossztartomány: az infravörös (IR) és az ultraibolya (UV).
A napfény és néhány beltéri világítás spektruma
Ruhában járunk, zárt épültekben éljük az életünk jelentős részét, ha mégis kimerészkedünk, akkor meg tiltanak a déli napozástól. Kenjük magunkat naptejjel, vegyünk UV szűrős napszemüveget. Tiszta őrület, nem? A majmok a szavannán meg jót röhögnek rajtunk a tűző napon, mert ők nem akarnak mindenféle mesterséges eszközzel kilógni a természetből, nincsenek is olyan civilizációs nyavalyáik, amivel az ember küzd. UV fény mindig is volt a Földön az ember evolúciója során, mi történt most, hogy védekezni kell ellene? Talán rossz az emberben a befogadórendszer, mert elrontottuk a természetellenes életmóddal. Ezt kellene javítani a helyes életmóddal, tengeri kajával, megfelelő hidratáltsággal, napfénnyel.
Az ablaküveg nem engedi át az UV-t, ahogy az autó szélvédője, a legtöbb kontaktlencse és a szemüveg sem. A retina-SCN-hipotalamusz-hipofízis rendszernek (a belső óránknak) szüksége van reggel a 290-415 nm-es UV hullámhossztartományra is, hogy optimálisan működjön! Az izzók, LED, fluoreszcens lámpák sem tartalmazzák és még az említett (szem)üvegekkel is blokkoljuk az UV-t! Az esti világítások közül még talán a hagyományos izzó a legjobb, mert viszonylag kevés a kék fény (kb. 420-490 nm) komponense, a másik kettőnél azért szép kis csúcsok figyelhetők meg, ami zavarja az esti melatonintermelést.
UV-B hiányában alacsony lesz a D-vitaminszint, amiről aztán már tudjuk, hogy szinte minden betegség melegágya. A fényhiány összefüggésben van az alacsony agyi dopaminszintekkel is, vagyis ez is lehet egy magyarázat, miért próbálják sokan feljebb tornázni manapság csokival, szénhidrátbombákkal és egyéb élvezeti szerekkel ezt a fontos ingerületátvivő anyagot. A mai ember gyakorlatilag folyamatosan egy idegen napot lát a zárt térben a mesterséges világítással, a képernyőket bámulva. Mintha egy idegen bolygóra költöztünk volna egy másik naprendszerben, nem biztos, hogy tudunk ilyen gyorsan alkalmazkodni. Érdemes egy kicsit fantáziálgatni, hogy ez vajon hogyan befolyásolja a viselkedésünket, döntéseinket… talán ezért nincsenek sokszor összhangban a természet rendjével.
Szóval így utólag tulajdonképpen örülök, hogy eltört a napszemüvegem, hiszen ihletet adott ehhez a cikkhez és úgy tűnik, amúgy sem lenne már rá szükségem hátralevő életemben. A végén még kiderül, nem a táplálkozás a legfontosabb faktor az ember egészségében, hanem a megfelelő fényviszonyok… Kruse szavaival élve: „We need more light gurus and less food gurus.” – azaz több fényszakértőre lenne szükségünk és kevesebb táplálkozási szakértőre. Tehát ki a napra, főleg a reggeli-délelőtti órákban minél nagyobb bőrfelülettel, szabad szemmel! A jógásokhoz hasonlóan tartsunk rendes napüdvözletet minden nap!
Így történt, hogy leszoktam a napszemüveg használatáról is, még a tűző nyári napokon sem hordom. Fokozatosan sikerült hozzászoktatnom magam ehhez is, akárcsak a hideghez. Kivételes esetekben felvenném, ahol fontos, hogy jól lássak: pl. téli autóvezetésnél, amikor megvakít az alacsonyan tűző nap és visszaverődik a fehér hóról. Vagy ugyanígy síelésnél. Vagy pl. tavaly kipróbáltam a kite szörfözést, ahol felfelé kell nézni sokat az ernyőre és telibe kapnám az erős nappali fényt… Egyébként napkelténél és napnyugtánál (szintén fokozatosan hozzászoktatva) biztonságos egyenesen belenézni a napkorongba. A nappali órákban viszont nem ajánlott, mert itt már túl erős dózist kapnánk közvetlenül.
Összességében szerintem jobb, ha fokozatosan hozzászoktatjuk a szemünket a kinti természetes napfényhez, egész évben, mintsem védekeznénk előle minden eszközzel. Így meglesz a megfelelő UV adag a szemünknek is. Jó napozást!
(pl. a D-vitaminon kívül, a melatonin, dopamin biomolekuláink sem működnének UV fény nélkül!)
Egy vidám társasággal ismét az erdő közepére vonultunk, hogy sokat mozogjunk, finom paleós ételeket kóstoljunk és törzsi szokásokat felelevenítő programokon vehessünk részt. A nyári tábor remek hangulatban zajlott, úgy gondoltuk érdemes lenne folytatni és igen, a mostani is egy óriási pozitív élményt adott.
Kb. fél éve kezdtem a MovNat-ot Jerome-nál és ugyan voltak kihagyásaim, mégis érzem a jótékony hatásait. Eléggé összetett a dolog, ezért több szempontból írok róla. 25 éves korom előtt nem sportoltam szinte semmit (aerobic), az utóbbi években 3-4 edzés volt hetente, vegyes mozgás, hogy ne unjam meg (falmászás, rúdtánc, úszás, TRX), plusz napi 20 km bringa és rengeteg túra. Most 30 éves vagyok, egyre jobban érzem magam a bőrömben.
Eddig nem foglalkoztam különösebben a testtartásommal, elintéztem annyival, hogy „lehetne rosszabb”. Tüneteim nem voltak, legalábbis durvák nem. Stresszes időszakban a lapockám fájt egy kicsit, de mivel egy idő után elmúlt, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Amikor az edző rámutatott, hogy féloldalas vagyok, akkor jöttem rá, hogy ezzel foglalkozni kell. A jobb vállam lejjebb van, mint a bal, ennek oka egyrészt a táskahordás (átalában jobboldalon), másrészt pedig az egérhasználat. Azóta odafigyelek arra, hogy egy hosszú nap után kiegyensúlyozzam ezeket a hatásokat különböző gyakorlatokkal (tigrismászás, kúszás és lapockaközelítés). Még az elején vagyok ennek a folyamatnak, de érzem, hogy sokkal jobb a tartásom, a hátam középső része erősödik. Az X-lábam is eltűnőben van, meg kell szenvedni érte, mert ez egy húszéves berögzülés, de kitartó munkával felülírható.
A hétköznapjaimon is könnyített: a lehajolás, nehezebb tárgyak felemelésekor sem ropog már mindig a térdem. Izmosodtam, és az egyéb sportedzések is könnyebbek lettek, összehangoltabban mozgok, ami pl. boulderezésnél jól jön. Én alapozó sportnak nevezném. Élesedtek az érzékeim, az észlelés, a látás is, illetve a tapintás és az egyensúlyérzék. (Életpélda: zsúfolt hetesbusz, nagy fékezés, rögtön meglódult mindenki előre, de mivel a reakcióidőm is lecsökkent már, gyorsan vissza tudtam erősen kapaszkodni, és nem estem el, nem ütöttem meg magam (mint az egyik utas, akit pár méter csúszás után a kapaszkodócső állított meg.)Plusz mivel mezítláb edzek, tudok már fogni/kapaszkodni a lábujjaimmal is. A talpamon a bőr nem vastagodott meg, mégis ha éles kavicsra lépek, nem fáj, csak egy pillanatig.
Stressz kezelésére is alkalmas. Edzés alatt az agyam kikapcsol, nem pörög, mert minden idegszálammal odafigyelek arra, amit csinálok. Így nem marad energiám napi problémákkal foglalkozni (a túrázást is ezért szeretem). Kicsit olyan, mintha újra gyerek lennék és csak játék lenne az egész .
Az edzések a szabadban voltak megtartva, és azt vettem észre, hogy ellenállóbb vagyok a külső hatásokkal szemben. Nőtt a testtudatosságom, figyelek a szükségleteimre, bízok a testemben. Mivel sokoldalú mozgás, nem egyenként fejleszti az izmokat, hanem egyszerre, dinamikusan, így rugalmasságot is ad. Egy kis jógával még ráerősítettem és a hajlékonyságommal sincs gond. Tulajdonképpen egyre formásabb az alakom és nem kell attól félnem, hogy túl vékony leszek. Egyre inkább nőnek érzem magam.
A gondolkodásomat is befolyásolja: minden egyes edzésen elérem azt a pontot, amikor már küzdök, hogy sikerüljön a gyarkorlat. Elfáradok, nyafoghatnékom van, de már nem teszem (egyszer-kétszer eljátszottam:-), pihenek, nekifutok mégegyszer, legközelebb meg már tuti sikerül. Ez pedig megerősít, löketet ad. Más élethelyzetekben is jobban odafigyelek, türelmesebb vagyok illetve többet birok, jobban terhelhető vagyok.
Viola
Nem tudom, ki hogy van vele, de személy szerint nekem vegyes tapasztalataim vannak a csillagos ég alatt alvással. Két verzió lehetséges: vagy rosszul sül el, mert nyugtalankodunk a szokatlan helyzet félelmétől, ezért többször felébredünk, túl hideg van, bogarak jönnek stb. A másik eset, amikor optimálisak a körülmények és sikerül végigaludni az éjszakát. Ebben az esetben átérezhetjük milyen is az igazi alvás, milyen érzés frissen, teljesen kipihenten ébredni a napfelkeltével teljes szinkronban. Nézzük, miben más kint aludni, mint bent, a jól megszokott lakásban!
Ebben a sorozatban hasznos tippeket kívánok nyújtani a berozsdásodott ízületek lazítására. Napi 5-10 perces, otthon is végezhető gyakorlatokról van szó, melyeket nem túl bonyolult kivitelezni, csak nagyon kevesen gondolnak rájuk. Illik rájuk az egyszerű és nagyszerű kifejezés.
Nagyon sokan vannak, akik el sem bírják képzelni másképp a nap indítását egy jó erős kávé nélkül. Szerencsésebb esetben csak az íze kedvéért, a szertartás élvezetéért teszik, rosszabb esetben ezzel próbálnak életet lehelni igencsak rossz hatásfokkal működő, alacsony energiaszintű, reggeli kómában szenvedő ember-gépezetükbe. Főleg az utóbbi csoportnak szól a következő cikk.
Ösztönösen félünk a hidegtől, mindent megteszünk, hogy ne találkozzunk vele (sapka, sál, nagykabát, fűtés, stb.), pedig kicsit jobban megismerve az élettani hátterét és okosan alkalmazva egy plusz fegyver lehet az egészséges életmód felé vezető úton. 
Sokmindenre használhatjuk ezt a frappáns kifejezést, ezúttal az emberi váz- és izomrendszer egészségével fogom összefüggésbe hozni. Szerencsére legtöbbünk teljesen ép izmokkal, ízületekkel jön a világra, melyek sok százezer éves evolúció által alakultak a mai formájukra. Gyerekként általában meg is tanuljuk őket rendeltetésszerűen használni, aztán az iskolás évektől kezdve, egész felnőttkorunkban elrontjuk az ülő életmóddal.
