Posted on Hozzászólás most!

Interjú – Megkérdezték hogyan és miért lettem szigetlakó…

Misivel tavaly télen ismerkedtünk meg véletlenül a corralejo-i karneváli forgatagban, Fuerteveneturára való érkezésésének első napjaiban. S bár utána jó időre kétfelé fújt bennünket az itteni jól ismert szél, mikor aztán újra találkoztunk, az időközben itt megírt könyve megjelenésére készült már. A blog alján találtok róla további információt. Misi élete sokakat inspirál, a természet ritmusa szerint éli napjait, sportol, publikál, tábort szervez, és eközben szabadnak érzi magát! Ismerkedjetek meg vele 🙂

(Kéri Krisztina – magyar idegenvezető Fuerteventurán)

Mondj magadról néhány mondatot!

Az életem mindig is a sport körül forgott: úszással kezdtem, öttusáztam és kézilabdáztam is rövid ideig, majd elég fiatalon a kenu versenysportnál kötöttem ki, jó 20 évre… Ebben értem el szép eredményeket egyéniben, valamint az öcsémmel és másokkal csapathajókban. Rengeteg élményt, utazást, tanítást, barátokat köszönhetek ennek a sportnak. Az utóbbi néhány évben a saját testsúlyos edzések és természetes mozgások világa ejtett rabul, ebben kezdtem edzősködni is. Mióta a szigeten vagyok a szörfözést is felvettem az étlapra, bárcsak lenne rá több időm!)

Sulifronton a természettudományok érdekeltek leginkább, egészségvédelmi szakirányos biomérnökként végeztem, de azóta is folyamatosan kutatom az emberi anyagcsere rejtelmeit, a legmélyebb tudományos szinten. Amikor már sok információ összegyűlt a fejemben, elkezdtem blogot, cikkeket, könyveket írni a sport, táplálkozás, egészséges életmód témában. Nemrég jelent meg a harmadik könyvem, Napfény Diéta címmel, melyet itt írtam Fuerteventurán. Paleo és fitness táborokat is szervezek, márciusban lesz az első itt a szigeten. Imádom a zenét is, hobbiszinten gitározok. Újabban szemétgyűjtési magánakcióba is kezdtem. Bántja a szemem, hogy a szép partok helyenként tele vannak szeméttel, ezért időnként egy jó kis edzéssel kombinálva „kitakarítom” a strandot. Szóval sok minden érdekel, igyekszem egészségesen élni, kíváncsi maradni a világra és közben élvezni a mindennapokat. Összességében szeretnék egy hosszú, egészséges, sportos életet és tenni valami értelmeset más emberek és a Föld számára.

Az interjú többi részét ITT olvashatod!

Posted on Hozzászólás most!

RUBBISH FITNESS CHALLENGE 2019

Rossz nézni, ahogy a szép zöld erdőket, csodás tengerpartokat – a városokról nem is beszélve – elcsúfítja a sok elszórt műanyag palack, fémdoboz, cigaretta csikk stb. Az eldobált hulladék, amellett, hogy nem szép látvány, lassan bomlik le, kárt tesz a növény- és állatvilágban, talajban egyaránt, közvetve pedig bennünk is. Nem is értem, hogy aki képes elcipelni az erdőbe egy másfél literes üveget tele folyadékkal, az miért nem tudja ugyanezt üresen elvinni a legközelebbi kukáig. Változtassunk ezen! Most! Benne vagy?

Kukásfitness mozgalom

Egy új fitness és környezetvédelmi trend indult világhódító útjára az elmúlt években a svédektől, amelyhez bárki, bármikor csatlakozhat a maga módján. A mozgalom neve: plogging (írtam is róla egy cikket korábban). A plogging egy svéd kifejezésből, a „plogga upp”-ból ered, amely a “vedd fel” és a “fuss” kifejezések kombinációjából jön össze.  Nincsenek szigorú szabályok, csak egy: szedj fel egy kis szemetet futás vagy túrázás közben és dobd ki egy kukába! Nagyon szimpatikus ez az akció minden szempontból, ezért csatlakoztam.

Mindenkinek hasznos hobbi

Hasznos Neked, mert kimész a friss levegőre, kapsz némi napfényt, csökkented a mesterséges fény dózisodat. Mozogsz, méghozzá nem is akárhogy! Természetes mozgásokkal, akár egy modern vadászó-gyűjtögető! Ráadásul megvan a napi jócselekedet és példát is mutatsz a környezetedben. Hasznos a Föld számára is, hiszen tisztítod, segítesz visszaállítani a természetes környezetet. 

A saját verzióm

A saját szemétgyűjtési akcióm abból indult ki, hogy rendszeresen gyakorlom a természetes mozgásokat és azok improvizációját, amikor pl. terepfutás közben improvizálva ugrálok, kúszok, fára vagy sziklára mászok. Gondoltam egybekötöm egy kis szemétszedéssel, így extra értékekkel bővül az edzésem. Anno kaptam egy jó példát is a középiskolás osztályfőnökünktől, amit akkor még nem tudtam hova tenni és nem is követtem egyből, de később „leesett” és átvettem ezt a szokást. Órák előtt a termek mindig zárva voltak, így a folyosón várakoztunk. Mikor a tanárnő megérkezett, beengedett minket a terembe és gyorsan felszedte a közelben lévő szemetet. Szerintem ez egy kiváló példamutás volt. Nálam már alap, hogy minden nap felszedek legalább 1 db földön heverő hulladékot és elviszem azt a legközelebbi kukába.

2017-ben tartottam egy 30 napos kihívást, amikoris hulladékot gyűjtöttem 30 napig HIIT (High Intensity Intervall Training) jellegű edzéssel és természetes mozgásokkal kombinálva. Az első nap 1 perc, majd minden nap további 1 perccel növelve az adagot. Azért a 30 perc – sorozatban minden nap – már elég komoly edzésnek számított. 🙂

2018-ban egy hasonló kihívást végeztem (1 óra/hét), amit folytatok 2019-ben is! Tehát minden héten az egyik edzésemet szemétgyűjtésre cserélem egy piszkos terepen. Most nincs őrült HIIT tréning, inkább egyfajta fartlek edzés, kocogással, természetes mozgásokkal, mozgásminőség fejlesztésével, váltakozó intenzitással, miközben annyi kacatot gyűjtök, amennyit csak tudok. Remélem ezzel sok embert inspirálok hasonló tettekre és gyorsan terjed, hogy egy jobb hellyé tegyük a világot! 😉 

Vállalod a KUKÁS FITNESS kihívást?

Ezúton szeretnélek meginvitálni a RUBBISH FITNESS CHALLENGE-re! Ha szimpatizálsz ezzel a mozgalommal és szeretnél egy jót edzeni, miközben megtisztítod a környezeted, akkor vállalj be Te is időnként 1 órás “önkéntes fitness kukásságot”! Fotózd le vagy készíts videót a zsákmányról és oszd meg a közösségi médiákon. Használd hozzá a #rubbishfitnesschallenge, #bestrongtobehelpful, #plogging hashtageket. Létrehoztam egy Facebook eseményt is ezzel kapcsolatban. Nézd meg alábbi videót egy kis inspirációért!

Rajtad is múlik, hogy milyen környezetben élsz és mit hagysz hátra a következő generációk számára: egy szemétdombot vagy egy szép, tiszta, természetes környezetet. Alakítsd a világot olyannak, amilyennek szeretnéd látni és hátrahagyni a további földlakók számára.

„Intelligens ember nem szemetel, a többinek pedig tilos!”

Facebook esemény

A zsákmány 🙂

Folyt. köv. 2019-ben is!

Posted on Hozzászólás most!

Első maraton, mezítláb, ketogén-paleo étrenden I.rész

Miért?

  1. Világszerte sok ezer ember vállalkozik maratonfutásra, ez amolyan teljesíthető hőstett, amit alapos felkészüléssel bárki meg tud csinálni, hiszen az ember izomzata képes rá. Nekem eddig kimaradt, de mindig is mozgatta a fantáziámat. Szóval ez egy bakancslistás tétel volt, ami mögé most pipa került.
  2. Mezítláb futni és sportolni jó! Igaz, nem aszfalton és nem ennyit, ez egy extrém sport. Szerintem senki sem született cipőben, a lábunk tökéletesen meg van alkotva. Kevesebb boka, térd stb. probléma lenne, ha többet lennének mezítláb az emberek.
  3. Alacsony szénhidráttartalmú paleo és/vagy ketogén étrenden is kiválóan lehet sportolni. Kíváncsi voltam rá, hogy ketogén táplálkozás mellett valóban nincsen-e fal, eléhezés egy hosszútávú terhelésnél, ahogy írják a szakirodalomban.
  4. Jó volt látni, hogy sokan másokért is futnak: beteg gyerekekért, vakok segítőjeként, alapítványokért, segélyhívó vonalért vagy más jótékony célból. A világ és az ország tele van gondokkal, támogatásra szorulókkal, igazságtalanságokkal, szinte minden futó felvehetne egy külön kis keresztet magára valamilyen ügy érdekében. Én egy kicsit önző érdekből a magyar sportfinanszírozás aránytalanságaira szeretném felhívni a figyelmet! Vagyunk ugyanis szerintem jónéhányan minden sportágban, akik letettünk már valamit az asztalra, de volt 1-2 gyengébb év sérülés vagy egyéb okokból és most anyagi támogatás teljes hiányában nem tudunk rendesen készülni, ahogy azt az élsport színvonala megkívánná, pedig még lenne bennünk lehetőség nagy eredményekre és meg is van a kellő elszántság hozzá. Szeretném, ha kellően meg lenne becsülve ez a réteg is, legalább a minimális feltételekkel az esélyegyenlőség érdekében! Talán a nem mindennapi mezítlábas teljesítés is szimbolizálja, hogy megvan a kellő fizikai állapot és fanatizmus, ami az élsporthoz kell.

Na, de nézzük inkább mi történt a versenyen és előtte!

Felkészülés 

Ez szerintem arcpirítóan kevés volt, amit meg is éreztem az utolsó 10-12 km-en. Az eddigi leghosszabb futásom a Velencei tó kör volt, még anno kiskenusként a VVSI-ben, ez kb 30-32 km. Azóta 1x volt félmaraton, 1x mentem a Bécs-Budapesten váltóban napi 20-25km-t, de 15 km-nél nem igazán szoktam többet futni…

Nyáron szinte egyáltalán nem futottam, a verseny előtt hat héttel jött az ötlet, hogy bevállalom. Már kb. 3 éve mezítláb futok, igaz nem betonom, hanem fűben és nem ilyen hosszúakat, de bíztam benne, hogy egy kis hozzászoktatással a mezítlábas maraton is sikerülni fog. Szóval a 6 hét alatt heti 2x futottam aszfalton, egy intervall jellegűt (4×1,5km-től felvittem 8×1,5km-ig erős iramban/2perc pihenőkkel) és egy hosszút alacsony iramban (40 perctől kezdve fokozatosan eljutottam 2,5 óráig). Összesen kb 100km jött össze a felkészülés alatt. Emellett napi szinten kenuztam, MovNatoztam, kondiztam. Nem ez volt életem fő versenye, inkább egy jó kis bulinak, alapozóedzésnek szántam. Bíztam benne, hogy a több mint 20 év kenuzás megalapozta a motort, tehát állóképességileg nem féltem egyáltalán. Inkább a futóművet kellett felkészíteni, hogy az aszfalt nehogy ledarálja a bőrt a talpamról és ne zörögjenek az ízületeim, mert ebben az időben mégiscsak 95kg körül voltam.

A verseny

Szerencsére szép időnk volt, sütött a nap, 10-12 fok körül lehetett. A hangulat óriási, többezer ember együtt fut, útközben rengetegen szurkoltak, pár km-enként zenekarok is csinálták nekünk a fesztivált és mindig szép látvány Budapest a Duna partjairól nézve. Voltak, aki Rubik kockának vagy éppen kürtőskalácsnak öltözve teljesítették a távot. Ilyen környezetben azért könnyebb volt teljesíteni a kihívást.

Az útvonal egészen mezítlábas barát volt (najó, azért a szép zöld gyepet kicsit hiányoltam), 28km-nél léptem rá először egy kellemetlen kis kavicsra és néhány macskaköves szakaszt leszámítva egészen futható volt a pálya. Fogalmam sem volt, hogy milyen időre lehetek képes, kb 4 órára saccoltam előzetesen. Az volt a terv, hogy 30km-ig csak pianoban, szép kényelmes tempóban futok (5:30-5:50 körüli 1000m-ekkel), aztán fokozatosan begyújtom a rakétákat. Hát nem ez lett, közbeszólt a „nem szokta a cigány a szántást effektus”. Kb. féltávig minden rendben volt (a félmaraton is 1:56 lett), könnyedén szökelltem mint egy gazella, utána már kezdtem érezni a vádlimban, hogy lesz egy kis dráma a végére, de még itt is jól tudtam tartani a tempót. Aztán 30km után már eléggé érzékeny lett a talpbőröm (megnéztem, de nem volt felszakadva) és a vádli sem funkcionált valami jól, így lassítanom kellett.

Hiába, itt éreztem, hogy erre több készülés kellett volna. Tüdővel, energiával és agyi frissességgel viszont nagyon jól bírtam végig, úgy éreztem még mehettem volna bármennyit. Jó volt “körbefutni” a várost, elhaladtunk jónéhány, számomra emlékezetes helyszín mellett.

Szóval a vége már kicsit küzdelmes volt, kellett némi akaraterő, de ha már eddig eljöttem, gondoltam valahogy csak beérek. Az utolsó 4km-en még próbáltam egyet hajrázni, a nagyobb iram más technikája jól is esett egy darabig, sajnos az utolsó 2km a Városligetben volt a legrosszabb mezítlábas szempontból: tele úthibákkal, durva apró kavicsos aszfalttal, macskakővel, így inkább ésszerűségi okokból csak bekocogtam a végén. 40km-nél azt hiszem beléptem a “leglassabban múló idő zónájába”.

Szép volt, jó volt, most egy darabig elég is volt a maratonból. Pár nap lábadozás után szerintem újra teljes erőbedobással tudok majd edzeni.

4 óra 3 perc, 47 másodperc a hivatalos idő, amivel elégedett vagyok tekintve a felkészülést és hogy ez volt az első maratonom. Nagyjából ilyesmire számítottam, ha kicsit többet készülök meglett volna a 4óra alatti, de most elsősorban csak a sikeres mezítlábas teljesítés volt a cél. Esetleg ha levonjuk a frissítőknél, technikai szüneteknél, útközben kis átmozgató nyújtással-gimnasztikával eltöltött időt, akkor lehet pont 4 alatt lett volna. Na mindegy, nagyon örülök neki, hogy sikerült és ez egy igazán nagy élmény volt!

Mezítlábas élmények

Before-after (csak egy kicsit koszosabb lett)

Szerencsére ahhoz elég volt az előzetes felkészülés és többéves mezítlábas edzés, hogy komoly probléma nélkül megússzam a történetet. Ehhez azért kellett az is, hogy a fél szemem az előttem lévő útszakaszon legyen, fürkésszem az esetleges éles tereptárgyakat. Nem sokan lehettek a mezőnyben cipő nélkül, egy 10km-es teljesítőről tudok, aki már évek óta így nyomja. Sokaknak feltűnt útközben a cipőtlenségem, persze volt aki furán nézett, de a legtöbben elismerően gratuláltak. A legjobb beszólás egy mellettünk elhaladó autóból jött egy szépen barnult fiatalembertől:”há hol a cipő more?”:)

Amúgy nem tartom ezt egy egészséges tevékenységnek, hogy aszfalton futkorásszunk mezítláb, senkit sem bíztatok erre! Nekem is csak egy extrém kaland volt. Aki mégis ebbe vágja a fejszéjét, az szoktassa hozzá magát! A mezítlábas sportolást biztonságos körülmények között és a füvön futást viszont továbbra is támogatom. Szerintem ekkor terheljük optimálisan nemcsak a láb izmait, hanem onnan kiindulva az egész testet! Erről írtam is korábban ITT és ITT.

Sokan jószándékúan (vagy leginkább saját magukból kiindulva) figyelmeztettek, féltettek, hogy ilyen meg olyan bajom lesz. Szerencsére ez a verseny is beigazolta, hogy látszólag őrültségnek tűnő dolgokra is képes vagyok. Egyre jobban érzem a határaimat és csak olyan kihívásba vágok bele, amit nagy eséllyel teljesíteni is tudok!

Kaja, regeneráció, további tervek a II. részben!

Egy szuper könyv, amiből megtanulhatod a MovNat filozófiáját, egy életre szóló inspirációt kapsz az edzéseidhez, rengeteg gyakorlati útmutatóval!

Posted on Hozzászólás most!

Paleo táborozással szilvesztereztünk

Az előző két táborból kiindulva, most is bíztunk egy jó hangulatú összejövetelben, ami úgy gondolom ezúttal is sikerült és szép emlékekkel tértünk haza. Mi történt Balatonalmádiban? Érkezés után nem sokkal egy Spartan Bodyweight edzéssel nyitottunk az apartmanunk kertjében. Nincs kifogás, tartalmasan edzeni bárhol, bármikor lehet, a saját és társunk testsúlya mindig kéznél van! Voltak páros guggolás és fekvőtámasz variációk, majd egy kis köredzés 30″ munka 15″ pihenő, 4 gyak, 20x. Ez azért jó, mert itt mindenki beoszthatja az intenzitást magának. Ha úgy érzi, lehet kicsit lazsálni, ha meg jó erőben van, akkor mehet, ami a csövön kifér!!

A korai naplemente előtt még következett egy „eszkimó beavatási szertartás”, ami abból állt, hogy a part közelében úszó kis csomagokat kellett kihalászni kötél segítségével, esetleg úszva. Az utóbbit ekkor még senki nem választotta, de az Újévi Csobbanás után szerintem ment volna! De ne szaladjunk ennyire előre. Az eszkimóknak a saját kezükkel kell megszerezniük az élelmet a zord hidegben, ami nem egyszerű feladat, a menü náluk az év nagy részében: hal, fóka, rozmár, azok minden alkatrészével. Így a csomagokban hal és tőkehalmájkonzerv, plüss fóka, rozmár lapult… A csapat egy része csak később érkezett, ám ők sem úszták meg a halászatot, másnap bepótoltuk velük egy másik helyszínen.

Vacsira baconbe tekert csirkemájat ettünk, almás céklasalátával és még csokikrémes palacsinta is volt. Az este ismerkedéssel, vidám kártyázással telt.

A tábor ideje alatt a háttérben zajlott egy kis játék, un. mini-challenge. Néha fel lehet dobni a sportolási szokásainkat egy kihívást jelentő darabszám, adott időn belül való teljesítésével.
December 30-31-én 2015 db fekvőtámaszt kellett gyűjtenie a csapatnak (2-en bevállaltuk egyedül is), amit bőven túlteljesítettünk, 5300 lett a vége! Napközben mindenhol fekvőtámaszoztunk: bent, kint, utcán, túra közben, vízparton, edzés közben… Mondtam is az éjféli koccintásnál: így teljesüljön (túl) minden tervetek 2016-ban! Újévkor folytatódott a móka 2016 db guggolással, na, ebből meg közel 7000 db lett! WOW!

Az év utolsó napján egy MovNat edzéssel kezdtünk a felkelő napnál. Bemelegítés után, volt egy kis sprint intervall futás, a klasszikus 8×20” munka/10” pihenős Tabata módszer. Ez után már nem fázott senki, jöhetett egy nyugisabb rész, sok egyensúlyozással, ügyességi feladattal.

Reggelizés után túrázni indultunk a környéken. Balatonalmádi nem a 8000 m magas csúcsairól híres, ám itt is vannak magaslatok, ahonnan csodás balatoni panoráma terül elénk. Megnéztük a látványos vörös homokkő sziklákat, az erdőt, forrást, az éppen érő csipkebogyóból is legeltünk, igazi vadászó-gyüjtőgető módjára.

Vacsira frissen sült kolbász, párolt lilakáposzta várt minket és lehetett készülődni a szilveszteri bulira. Ilyenkor kicsit megengedőbb paleót folytattunk, feloldottuk az alkohol-tilalmat: aki akart ihatott kedve szerint gyümölcsből készült nedüket, azaz bort, pezsgőt, házi pálinkát. Éjféli menü a virsli volt minden változatban: főtt, sült, sima, csípős, debreceni… Egy különleges gesztenyés pohárkrémet is kaptunk desszertnek.  Kb. 3-4-ig fent maradt a kemény mag.

Újév első napján autóba ültünk, és Szigligetnek vettük az irányt. Útközben Monoszlónál megnéztük a Hegyestű vulkáni képződményt, ami télen-nyáron igencsak látványos. Tehát megérkeztünk Szigligetre, ahol évek óta megrendezik az Újévi Csobbanás hideg vizes fürdőzés eseményt. Ezúttal kb. 300 vidám ember győzte le a hideggel kapcsolatos félelmeit és rohant a 2-3 fokos Balatonba. Most van az igazi szezonja a hidegvizes fürdőzésnek. Szerettem volna megfertőzni a táborlakókat ezzel az extrém sporttal, erre kíváló alkalom volt ez az esemény, ahol páran meg is mártóztunk. Igazi bátorságpróba, ráadásul egészséges is. Akik most a partról nézték a néhány 1000 látogató társaságában, remélem ihletet kaptak hozzá jövőre!Levezetésképpen a helyi várat is megcsodáltuk és az itteni balatoni tájképért is megérte felmászni. Este toros káposzta, sült hús és az egyszerű és nagyszerű útravalókaja, zelleres tócsni volt a menü.

Az utolsó napon sem unatkoztunk, reggel egy havas MovNat edzéssel kezdtünk. Ügyességi, egyensúlyozós gyakorlatok és egy kis kötélhúzás volt a mai adag.

Az Újévi Csobbanás adott egy kis lendületet, így néhányan még strandoltunk egy utolsót a Balatonban.

Hazaérkezve sütőtöklevessel, frissen sült szalonnás-hekkel és zselatinos gumicukorral vártak minket. Köszönjük Áginak ((Paleo)Motivátor) és az Ehetemmm-nek a sok paleós finomságot!

végére még egy kézműves szakkör is belefért, ahol mindenki elkészíthette saját “bőrszütyőjét” vagy ékszerét. Szerintem látványos alkotások születtek a rövid idő, és viszonylag kevés eszköz ellenére, úgy látszik ez is a génjeinkben van.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött vagy otthonról követett minket! Óriási élmény volt, folyt. köv.!;) 

Köszönjük a támogatóinknak!

VIDEÓK

hosszú változat:

rövid verzió:

 

Posted on Hozzászólás most!

Na milyen volt a II. PaleoSport Tábor?

Egy vidám társasággal ismét az erdő közepére vonultunk, hogy sokat mozogjunk, finom paleós ételeket kóstoljunk és törzsi szokásokat felelevenítő programokon vehessünk részt. A nyári tábor remek hangulatban zajlott, úgy gondoltuk érdemes lenne folytatni és igen, a mostani is egy óriási pozitív élményt adott.

A helyszín ezúttal a Börzsöny szívében található Pénzásási Erdei Turistaház volt, amit bátran ajánlok minden túrázónak. A szépen felújított házikó rendkívül hangulatos volt, minden szobában külön kályha (és Csaba fűtőmesterünk) gondoskodott a fűtésről.

Érkezés után nem sokkal máris edzéscuccban voltak a táborlakók, ugyanis egy MovNat edzéssel kezdtünk, ahol főként az egyensúlyozást és az állatjárásokat gyakoroltuk. Aztán az edzésbe belecsempésztem egy beavatási szertartást: a Börzsöny fái tele voltak kókuszdióval és tojáslelő fészkeket is találtunk, így az első komoly próbatétel ezek megszerzése volt egy kis fáramászással fűszerezve. Az edzés után több mint 2 és fél órás vízhordó túra következett, hogy biztosítsuk a tábor vízellátását. A Király kútból állítólag még Mátyás király is ivott anno, erre jött is egy szellemes beszólás az egyik lányunktól: „már nem is él”. Szerencsére mi túléltük a vízivást. Miután hazacipeltük a vízadagunkat egy isteni csülökpörkölt várt ránk Ági, azaz Paleo Motivátor főszakácsnőnk jóvoltából. Ezúton is nagyon köszönjük neki a sok finomságot!

Nézzük mi minden került még az asztalra:
Reggelire tojás variációk, kolbász, tepertő, szardiniakrém, paleo kenyér az Ehetemmm pékségtől, kesudio, mandula, friss zöldségek
Ebédre, vacsorára: csülökpörkölt, csirke gyros, kagyló, grillezett tarja és csirkemell, húsos-kolbászos zöldségleves, brokkolikrémleves, tojásos-cukkinis tócsni
Desszertként (alapanyagok a Paleocentrumból): paleo muffin, banáncsinta, mákos panna cotta, kókuszjoghurt, paleo péksütik

Jó kis menüsor, nem?

Este kint gyülekeztünk a tábortűznél, mindenki bemutatkozhatott és kitalálhatott magának egy indián nevet. Íme, az igencsak szellemesre sikeredett nevek: Kíváncsi Kos, Ében Főzike, Lángoló Tűz, Tappancsos Jégmágus, Néma Bagoly, Vacogó-Kacagó Vekka, Loboncos Róka, Rózsaszín Párduc, Ketokos vagy Fürge Zsír, Tájékozódó Mókus, Fagyos Hajnal, Sasszem, Kapkodó Anikó, Fehér Holló, Agro Mókus, Túlélő Majom, Fekete Bárány vagy Szuperbél, Száguldó Szél, Bagolyleső, Fagyhalál, Kentaur, Fázós Bongyorka, Széltoló Nagypapó.

A második nap Spartan Bodyweight edzéssel indítottunk. Egy komoly erő-állóképességi köredzés várt a fiatalokra: 3 fős csapatokat alkottak, 6 állomás volt, 2-2 gyakorlattal mindenhol. Minden állomáson 4-6x 10-20 ismétlést (edzettségi szinttől függően) kellett végrehajtani a kétféle gyakorlatból. Azt hiszem sikerült feltalálni magunkat és egy komplett konditermet varázsoltunk az erdő közepére. Az edzés végén jött az elmaradhatatlan plank bajnokság, amit az első táborhoz hasonlóan ezúttal is egy hölgy vendég nyert meg. Hajni 6 perc 20 másodpercig tartotta magát. Ej fiúk, mi volt veletek??

A mexikói fennsíkokon élő tarahumara népcsoport lábbelije a huarache, az egyszerű és nagyszerű bőrszandál. Az előző táborban is nagy sikere volt, így Tormás (akinek a fotókat, videókat is köszönhetjük) ismét levezényelt egy gyártási folyamatot. Körberajzolás, pontos vágás, lyukasztás, fűzés és már kész is az univerzális lábbeli: otthonra, utcára, túrázáshoz, sportoláshoz is kiváló és kényelmes viselet.

Délután paleo főzőtanfolyam volt Ági vezetésével, ahol kókuszjoghurtot és tojásos-cukkinis tócsnit gyártottak, ami a másnapi túránk úti eledele is volt egyben. A másik délutáni opció a vadászat volt. Ha mai modern emberek igazi vadászatra lennének kényszerülve kezdetleges fegyverekkel, szerintem sokan éhenhalnának… Na, de játszani, imitálni lehet a vadászat mozgásanyagát: sok alacsony-közepes intenzitású futás és séta, helyenként sprintek, kúszás-mászás, célbadobás, sérült társ cipelése stb. Induláskor felkerült mindenkire a harci smink és a végén egy kis ásás után megszereztük a jól megérdemelt zsákmányt: a ragadozók és a vadászó természeti népek is az állat belsőségeit preferálják, így a jutalmunk egy hűtöládába rejtett nagy adag kenőmájas, disznósajt és nyelv volt, amit büszkén cipeltünk haza a törzsnek.

A harmadik napon következett a Csóványos 938 méteres csúcsának meghódítása. Két csapatban zajlott a csúcstámadás: a társaság fele Diósjenőről indult, így oda-vissza kb 17km-t tett meg hegyen-völgyön át. Az elszántabbak hajnalban keltek és a szállásunktól indulva kb. 30km-t meneteltek a teljes út alatt. Gyönyörű helyeken mentünk a sokszínű őszi erdőn keresztül, patakokon átkelve, forrásokat érintve, megcsodálhattuk a napfelkeltét és a ködös tájat a hegy lábánál… A két csapat a kilátónál találkozott, majd otthon egy finom bográcsos vacsoránál meséltük egymásnak az élményeinket.

Eddig is sok megpróbáltatáson estek át a táborlakók, ám az utolsó estére tartogattam még egy meglepetés beavatási szertartást. A természeti népeknél szokás a felnőtté váláskor egy szivatós feladatot teljesíteni. A valóságban elég durva hagyományok vannak: pl. elejteni egy oroszlánt, leugrani 30m-ről egy indához kötözve, fél éves magányos túlélés a dzsungelben vagy csípős hangyákkal teli zsákba dugni a kezeket és táncolni 10 percig. Nálunk az utóbbira esett a választás, ám a vajszívemnek köszönhetően hangyák helyett csalán volt a zsákban és csak pár másodpercig kellett belenyúlni. Lehetett választani egy még lightosabb feladatot, amikoris fél lábon, csukott szemmel kellett egyensúlyoni egy tuskón néhány másodpercig. A sikeres vizsgázók elsőosztályú Paleo Amazonná vagy Harcossá lettek avatva, amiről oklevelet is kaptak. Az este további része jó hangulatú beszélgetésekkel, activity partyval zajlott.

Következett az utolsó nap, ahol korán reggel egy újabb MovNat edzést teljesítettünk. A fő téma ezúttal egy több elemből álló akadálypálya teljesítése volt: függeszkedés, kúszás-mászás, tuskó emelés-cipelés, egyensúlyozás, tigrisjárás mind-mind bele volt kombinálva és 6 kört kellett teljesíteniük a sportembereknek. A végére még egy kis társcipelés is belefért. Jöhetett a jól megérdemelt utolsó reggeli, pakolás és búcsúzkodás. Páran még amolyan afterpartyként megnéztük a közeli Drégely várát.

Gyorsan eltelt a jó hangulatban ez a pár nap és ismét egy szuper, gyorsan összekovácsolódó csapat jött össze. Bár mindenki egyedi karakter volt, mindenkire jellemző volt a vidámság, pozitív életszemlélet, egymást tisztelete és a lazaság, ami a játékokban való részvételhez kellett. Jókat nevettünk, beszélgettünk, megosztottuk egymással a paleós tapasztalatainkat. Alig lett vége, de máris a folytatáson gondolkozunk! Szeretnénk rendszeressé tenni a paleo táborokat, így lehet igazán élvezetesen, intenzíven gyakorolni és megismerni ezt az életmódot. Következő állomás télen, időpont, helyszín hamarosan!

VIDEO hosszú változat:

 VIDEO rövid verzió:

Köszönjük Támogatóinknak:

Posted on Hozzászólás most!

What was the PaleoSport Lifestyle Camp like??

PICTURES HERE!!!

Supeeeeer! Oh, look below for a bit more details!

I believe that the nowadays trendy „paleo” word is not about food only, rather it’s a complete lifestyle. There were prehistoric men and there are even today native people, who spend their whole life connected with nature. They are hunter-gatherers, they move a lot, they make their tools, weapons, clothing with his own hand, and in the evening they are together around the campfire.

We can’t live totally the same way in the today’s world, but at least let us have a taste of this feeling at least for a few days. This was roughly the camp’s goal.

What we could do with this idea?
It was needed a good place, I think the Som hegyi turistaház in Hungary, which can be found in Pilis forest was ideal choice. The accomodation was renovated nicely recently, there is a fountain with clear, fresh water close to it, a spectacular canyon and the tour route leading to top of Pilis mountain si also there, and of course there is calm, quiet.An enthusiastic team was also needed, who likes this extraordinary, funny holiday. A very cool team got together, I think we managed to be united quickly. Its a big honour, that Florian traveled because of this to us from Germany.Some creative programs were needed, that models our ancestors’ lifestyle. After arrival we started with tree climbing, as an initiation ceremony. Well-known, that there are coco-palms and honey on trees in Pilis forests, so everybody climbed for coconuts and honey around the camp. The others were watching the stunt beneath meanwhile and the successful actions were applauded. We could drink the coco water immediately or eat his meat, or even taste the honey.

After climbing we hiked about half hour to Trézsi fountain, which let us insure our drinking water supply for 1-2 days (of course additional cargo was needed during the camp).

We had a beautiful summer time, sun was shining almost all long, the heat was great.

This has a disadvantage: there is fire ban in the forests throughout the country at this time, so the evening campfire planned was canceled because of this, what we replaced with a moderate grill party. After dinner everybody introduced himself in a couple of minutes, and could speak about his/her paleo story.

The next morning we dress up into Spartan fighters’ and initiated the day with a SpartanFitt workout, which is an own bodyweight training. Intensive circle training containing different variations of push-up, squat, pull up, animal movements. Tricky strengthening exercises were made in pairs, and finally we did a little plank championship, where Adri, who endured it until 4 and a half minutes, caused the largest surprise, the boys already felt out long before…

We continued moving rest of the day, after a short rest, we hiked around Dera canyon for one and a half hour. The site was beautiful: our road drove between steep hills hollowed by a stream, rocks, interspersed with wooden bridges. The only flaw – the reason is the heat again -, that the stream was dryed out in the big warmth. Anyway during the year the cool water trickles silently, which insures an additional extra sight and an experience.

Getting back into the camp, a perfect paleo lunch waited for us by Ági (Paleo Motivator). She not only helps people in the lifestyle change, but she is a superb cook. We say a big thank you to her for the delicious foods during the camp. We would have starved to death without her, even after learning to hunt! The most popular treat – on a surprising manner – was the ice-cream.  We tasted raspberry, sour cherry, strawberry and even chocolate version in the course of the days.

Choc cream-filled pancake, paleo bread, cookies got onto the table, thanks for Ehetemmm bakery’s and Paleocentrum’s support. The basis was always some kind of meat dish of course: grilled pork, chicken, bacon, sausage, mussels with bacon and mushroom. For breakfast mostly scrambled eggs, boiled eggs were the most popular. Among soups we tasted a paleo goulash soup and pumpkin soup (from Paleország recipe collection).

On the second day afternoon it was possible to choose from two kind of programs: paleo cooking course with Ági or hunting. The girls applied for the first one where they could expanded their paleo cooking knowledge even in a theory and practice. The hunting meant one and a half hour training with alternate pace of running in the nearly forest (for our marathon runner Zoli maybe this was only a loose jogging). We painted martial signs onto our face in the hope of the successful hunting. This program included jogging, sprinting, crawling in grass, climbing as we chased our imaginary kudu on the paths. The kudu is a type of african antelope, that native people hunt. Their method called persistance hunting, based on tiring the animal. Vainly faster on a sprint the four-legged animal, the stamina is better for the man, so after a few hour of chasing the game can be killed easily, if the hunter is rather persistent and does not lose the trace.

So we tried to model this in a playful form… Meanwhile we carried spring water to the camp. Our imaginary prey once got tired after one and a half hour and tried to hide away in deep of the bush, though our hunters with perfect nose – especially our other Zoli – it managed to be found. Our kudu got tired so much that he processed himself meanwhile: seasoned, smoked, poured it into an intestine or threw himself onto boards. So our prey was a big box of sausage and bacon, which we should carry back to the camp.uitar, tom-tom drums, whistle, ringing-rattling devices. We planned playing music together, a dance for an evening program. There wasn’t any professional musician int he team but we extorted some noise out of the instruments. Singing and dance were better especially for Vera and Ildi.

On Saturday a big tour was made, we aimed the top of Pilis mountain! We overcame cca. 400m in height during the 12 km hiking. We did a good pace on the road, instead of the planned 5 hours we spend hardly more than 4 hours. I have to tell that our team’s bolder members always discovered shorter paths where we were able to move more quickly. Luckily a little rock-climbing fit into it on the way. On the peak a beautiful panorama was found, so we lingered here a little. We filled up with spring water again at the source backwards.

Lunch, a quiet rest came next, then the craft workshops started afternoon: weapon making, face painting, cave painting. Everybody may have been a child again here a little, but in real life native folk do this programs routinly even in adulthood, which develop the manual skill, creativity, mindfulness, complex thinking. Look for a moment to these masterpieces! Viola did a classic hunting cave painting, depicting the boy’s from the camp. Bogi surprised us with a nonfigurative picture. The face painters group created funny masks. Ildi and Adri painted each other, Ági, Viola, Tormás also got nice make-ups. We painted complementary colours for each other with Vera (white basis with black stripes or black basis white stripes).

There wasn’t any deficiency from surprise: I would emphasize Csaba’s creativity, who prepared a „box cutter” from stone and wood. We may say thank you for Norbi and Jani the manufacturers of the classic lance and stone axe.

The long expected surprise program followed this part. Tormi’s famous leather sandal was admire by many people already, I asked him to help us to prepare our own! Everybody grabbed a pencil, scissors, or a knife, the hammer knocked at the puncher. We struggled with the corset, but finally everyone’s real hand made sandal was ready. It is possible to wear it on the street. We tested it since a few times, it’s great even for a hiking.

This evening was about a grill-dinner, talking, playing cards again. The last evening was a big wind-storm throughout, which perturbed a little bit the outside sleepers. Interestingly a few of us slept under the free sky, instead of in the beautiful cottage, this is again a rediscovery  of an ancient habit. In good weather you can sleep unbelievably good this way.

On Sunday morning we ended the camp with a MovNat workout included throwing sticks, balancing on a beam, carrying and lifting stones-logs, hanging on a branch, jumping so we took advantage of the local conditions.

These few days ran away quickly in the good atmosphere, we would have been stay there more. I think we could taste succesfully the life of a nomadic tribe. We enjoyed it because this lifestyle is in our genes. I say thank you for it to the participants, I hope that they got richer by a big experience and new friends!

Will it be continued? I sleep one or two onto it, but a big chance is for yes!

VIDEO short

VIDEO long

Thanks for our sponsors:

Posted on Hozzászólás most!

Milyen volt a PaleoSport Életmód Tábor??

Szupeeeeer! Na, nézzük kicsit bővebben!

    Úgy gondolom a manapság divatos „paleo” szó nem csak az étkezésről szól, hanem egy komplett életmódról. Voltak ugye az ősemberek és vannak ma is a civilizációtól elzártan élő népcsoportok, akik a természettel szoros kapcsolatban töltik mindennapjaikat. Sokat mozognak, vadásznak, gyűjtögetnek, kézzel készítik a szerszámaikat, fegyvereiket, ruházatukat, este a tábortűznél élnek társadalmi életet. Ha teljesen nem is élhetünk így a mai világban, legalább pár napra kóstoljunk bele ebbe az életérzésbe. Nagyjából ez volt a tábor célkitűzése.

Mit sikerült ebből megvalósítani?

Kellett egy jó helyszín. Szerintem a Pilis erdejében található Som hegyi turistaház ideális választás volt. A szállás nemrég szépen fel lett újítva, a közelben friss, tiszta vizet adó forrás, látványos szurdokvölgy és a Pilis tetőre vezető túraútvonal, emellett persze csend és nyugalom.

Kellett egy lelkes csapat, akik benne vannak egy ilyen nem mindennapi, mókás kikapcsolódásban. Nagyon szuper társaság jött össze, azt hiszem sikerült gyorsan összekovácsolódnunk. Megtiszteltetés, hogy Florian ezért utazott hozzánk Németországból.

Kellett néhány kreatív program, ami őseink életmódját modellezi. Érkezés után nem sokkal, amolyan beavatási szertartásként egy kis fáramászással kezdtünk. Köztudott, hogy a Pilis erdeiben kókuszpálmák és mézlelőhelyek vannak, ezért mindenki gyűjtött egy-két kókuszdiót és egy kis mézet a tábor környékén lévő fákról. A többiek közben lent figyelték a mutatványt és megtapsolták a sikeres zsákmányszerzést. Rögtön meg is lehetett inni a kókusz levét, elrágcsálni a húsát, belenyalni a mézbe.

Ezután csapatostul elindultunk a fél óra sétával megközelíthető Trézsi forráshoz, hogy a palackjainkat megtankolva biztosítsuk az ivóvízellátásunkat 1-2 napra (aztán persze a további napokban is kellett még vízért menni).

Nagyon szép nyári időnk volt, szinte végig sütött a nap, igazi forróság volt. Ennek egy hátránya van: ilyenkor országszerte tűzgyújtási tilalom van az erdőkben, ezért az estére tervezett tábortűz elmaradt, amit egy szolid grillezéssel pótoltunk, utána mindenki bemuatkozhatott pár percben, elmesélhette, hogyan ismerkedett meg a paleoval.

Másnap reggel spártai harcosok bőrébe bújtunk és egy SpartanFitt saját testsúlyos edzéssel indítottuk a napot. Intenzív köredzést raktunk össze a fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, állatjárások különféle kombinációjából. Voltak trükkös erősítő gyakorlatok is párban végezve, és a végén egy kis plank bajnokságot rendeztünk, ahol a legnagyobb meglepetést Adri okozta, aki 4 és fél percig bírta, a fiúk addigra már rég kidőltek…

Folytattuk a mozgás a nap további részében, rövid pihenő, átöltözés után indultunk is a közeli Dera szurdokba egy másfél órás túrára. A helyszín gyönyörű: patak által kivájt meredek dombok, sziklák között vezetett az utunk, fahidakkal tarkítva. Az egyetlen szépséghiba – amit szintén a forróság számlájára írhatunk -, hogy a patak csontra ki volt száradva a nagy melegben. Évközben egyébként halkan csordogál a hűvös víz, ami további extra látványt és élményt biztosít

A táborba visszaérve paleós ebéddel várt minket Ági (Paleo Motivátor), aki nemcsak motiválja az embereket az életmódváltásban, hanem remek szakács is. Nagyon-nagyon köszönjük neki a finom ételeket, nélküle éhenhaltunk volna, hiába tanultunk vadászni is! A legnépszerűbb finomság – meglepő módon – a fagyi volt, amiből málnás, meggyes, szamócás és csokis verziót is kaptunk a napok során. Csokikrémes palacsinta, paleo kenyér, péksüti is került az asztalra, köszönjük az Ehetemmm pékség és a Paleocentrum támogatását.  Persze az alap mindig valamilyen húsétel volt: grillezett tarja, csirke, szalonna, kolbász, szalonnás-gombás-kagyló, reggelire leginkább a rántotta, főtt tojás volt a menő. Levesek közül pedig paleo gulyáslevest és vajtöklevest kóstoltunk (a Paleország recepttárából).

A második napon választani lehetett kétféle program közül: paleo konyhatechnikák kurzus Ágival vagy vadászat. A lányok leginkább az elsőre jelentkeztek, ahol elméletben és gyakorlatban is bővíthették paleos főzőtudásukat. A vadászat egy kb. másfél órás váltakozó iramú edzést takart a közeli erdőben (a maratonfutó Zolinknak talán ez csak egy laza kocogás volt). A sikeres zsákmányszerzés érdekében harci jeleket festettünk az arcunkra és hol kocogva, hol sprintelve, fűben kúszva, sziklára mászva kergettük a képzeletbeli kudut az erdei ösvényeken. A kudu egy afrikai antilopféle, amire egyes természeti népek is vadásznak. Módszerük az állat kifárasztásán alapul. Hiába gyorsabbak rövidtávon a négylábúak, az embernek jobb az állóképessége, így néhány óra kergetőzés után könnyen elejthető lesz a vad, ha elég kitartó a vadász és nem veszti el a nyomot. Na, ezt próbáltuk modellezni játékos formában… Közben forrásvizet is cipeltünk vissza a táborba. Másfél óra után egyszercsak elfáradt a képzeletbeli prédánk és egy bokor mélyén próbált elrejtőzni, ám a kifinomult szimatú vadászainknak – a másik Zolival az élen – sikerült megtalálniuk. Annyira elfáradt a kudunk, hogy közben fel is dolgozta magát: befűszereződött, megfüstölődött, bélbe töltötte vagy táblákra vágta magát. Tehát a zsákmányunk egy nagy láda kolbász és szalonna volt, amit még haza kellett cipelni a táborba.

Különféle hangszerek voltak nálunk az esti szórakozáshoz: gitár, tam-tam dobok, síp, csörgő-zörgő eszközök. Esti programnak egy közös zenélést, táncot terveztünk. Bár nem volt profi muzsikus a csapatban, azért valami zajt kicsikartunk az eszközökből, az éneklés és a tánc már jobban ment (különösen Verának és Ildinek).

Szombaton egy nagy túra következett, megcéloztuk a Pilis tetőt! Kb. 400m szintkülönbséget győztünk le a 12 km-es út során, igazán jó tempót mentünk, a tervezett 5 óra helyett alig több mint 4 óra alatt megjártuk oda-vissza. Persze ehhez a csapat merészebb tagjai által felfedezett levágós ösvények is kellettek, ahol gyorsabban tudtunk haladni. Útközben egy kis sziklamászás is belefért. Gyönyörű panoráma fogadott minket a csúcson, el is időztünk itt egy kicsit. Visszafelé ismét tankoltunk a forrásnál.

Ebéd, csendes pihenő következett, majd indultak a délutáni kézműves foglalkozások: fegyverkészítés, arcfestés, barlangrajz. Itt mindenki újra gyerek lehetett egy kicsit, de igazából a természeti népeknél ezek a felnőtteknél is megszokott programok, melyek fejlesztik a kézügyességet, kreativítást, összpontosítást, összetett gondolkodást. Érdemes egy pillantást vetni az elkészült remekművekre! Viola egy klasszikus vadászós barlangrajzot alkotott, a tábor fiú lakóit ábrázolva. Bogi nonfiguratív mintákkal kápráztatott el minket. Az arcfestő szakkörön is azt hiszem sikerült vicces maszkokat kreálnunk. Ildi és Adri egymást pingálták, Ági, Viola, Tormás is „kapott az arcára” rendesen. Verával pedig egymásnak ellentétes színeket festettünk (fehér alap-fekete csíkok vagy fekete alap-fehér csíkok).

Meglepetésből most sem volt hiány: kiemelném Csaba kreativítását, aki egy „kősniccert” készített, na, ettől lehidaltam:) Norbinak és Janinak köszönhetjük az igazi klasszikus lándzsát és kőbaltát.

Ezután következett a várva-várt meglepetés program. Tormi bőrből készült szandálját már sokan megcsodálták, így megkértem őt, segítsen nekünk elkészíteni a sajátunkat! Mindenki ceruzát, ollót, kést ragadott, kopogott a kalapács a lyukasztón, a fűző bekötésével megkűzdöttünk, de a végére mindenkinek elkészült az igazi „hand made”, saját szandálja, amit szerintem bátran lehet az utcán is hordani. Azóta leteszteltük, hogy túrázáshoz is kíváló.

Este ismét grillezés, beszélgetés, kártyázás. Az utolsó este nagy szélvihar volt végig, ami kicsit megzavarta a kintalvókat. Érdekesség, hogy páran a szép házikó helyett a szabad ég alatt alvást választották, ami megintcsak egy ősi szokás újrafelfedezése. Hihetetlenül jót lehet így aludni szép időben.

Vasárnap délelőtt egy MovNat edzéssel zártuk a tábort, ahol botokat dobáltunk, egyensúlyoztunk, köveket-farönköket emeltünk, cipeltünk, faágon lógtunk, ugráltunk és kihasználtuk a helyi adottságokat.

A jó hangulatban gyorsan elszaladt ez a pár nap, maradtunk volna még. Szerintem sikerült megízlelni, hogy milyen is lehet az élet egy nomád törzsnél. Élveztük, mert a „génjeinkben van” ez az életforma. Köszönöm a résztvevőknek, hogy eljöttek, remélem sikerült egy nagy élménnyel és új barátokkal gazdagodniuk!

Lesz-e folytatás? Még alszom rá egy-kettőt, de nagy az esély rá!

 

 VIDEO rövid

VIDEO hosszu

Köszönet a támogatóinknak:

 

Posted on Hozzászólás most!

Párizs, MovNat képzés és tengeri kaja hegyek

A rendszeres MovNat edzések meghozták a kedvemet, hogy komolyabb szintre lépjek ebben a sportban: bejelentkeztem egy edzőképzésre. Szerte a világban több helyen indítanak ilyen tanfolyamokat. Hogy összekössem a dolgokat, végül Párizst választottam, mivel a nővérem régóta kint él, így őt is meg tudtam látogatni.  Egy hetet töltöttem kint, amiből 3 nap volt a tanfolyam, az előtte lévő napok tanulással és gyakorlással teltek, utána volt egy kis idő bámészkodni. Az időjárás velem volt, szinte végig sütött a nap 18-22 fok lehetett. Gyakorlásra alkalmas terepet könnyen találtam: elég hozzá egy park vagy játszótér. A kedvencem a közeli Bois de Vincennes park lettIzgatottan vártam a képzést, ami pénteken el is kezdődött. Előzetesen kaptunk egy elméleti könyvet, ebből kellett felkészülni és otthon egyénileg edzeni. Vic Verdier volt a tanfolyamvezető, egy nagyon sokoldalú, jófej, örökifjú francia sportember. Legnagyobb szerencsémre Jerome is ott volt velünk, mint segédedző, így tisztára hazai pályán éreztem magam. A MovNat kurzusok nyelve eredetileg az angol, ám most kivételesen franciául tartották, mivel a kb. 15 résztvevő nagyobb része francia volt. Vic szövegelt franciául és Jerome volt a tolmács, aki angolra fordított. Volt még pár, csak angolul értő német, svájci, angol tanuló is rajtam kívül. Végigvettük a gyakorlatokat, mindenkinek csiszoltak egy kicsit a mozgásán. A tréningek egy CrossFit teremben zajlottak, 2 helyi edzősrác is becsatlakozott a kurzusra. Szerencsére időnként kimentünk a szabadba is, egy közeli parkba a futó és ugrótechnikákat gyakorolni.

 Szombaton váratlanul bedobtak minket a mélyvízbe, ugyanis érkezett hozzánk jópár MovNat Workshop résztvevő, akik még nem edzősködni akartak, hanem csak kipróbálni ezt a sportágat. Nekünk kellett megtanítani őket a helyes technikákra. Azt hittem ez a vizsga majd a végén lesz, de végül elszórva a nap folyamán tettek próbára minket. A nap végén következett az írásbeli vizsga, ami nem volt olyan vészes (persze készültem rá) és jól is sikerült, 1 kérdést rontottam a 25-ből. A teszt érdekessége, hogy kint a parkban írtuk a fűben üldögélve, fetrengve. Jó lett volna anno a suliban is így lenni a széken görnyedés helyett.

Az első két nap viszonylag lightos volt, ami a mozgást illeti, inkább sok fejtágítás volt, csodálkoztam is, hogy ennyi lenne? Na, vasárnapra megkaptuk az intenzitást is, hogy otthon legyen mit kipihenni.  Most már tudom, hogyan lehet pl. 20 perc sétával lefárasztani az embert, csak bele kell keverni néhány izgalmas technikai elemet… Az ebédidő után előadás következett az életmód egyéb aspektusairól: alvás, étrend, stressz stb. Meglepő módon itt is a paleolit étrendet ajánlják. A végére maradt egy egyéni gyakorlati vizsga, ahol az edző jelölteknek kellett a különböző technikákat magabiztosan bemutatniuk. Ez is sikerült, köszönet Jerome-nak a felkészítésért, mert otthon jól begyakoroltunk mindent! Csiszolni azért van mit rajtuk, ez egy igazi „lifelonglearning”, mire minden gyakorlatot-minden körülmények között mesterien meg tudsz csinálni. A végén ünnepélyesen megkaptuk az okleveleinket.  Összességében nagy élmény volt az egész, jó hangulatban teltek a napok és jófej csapat jött össze. Itt mindenki szeret mozogni, a természetben lenni, és szinte mindenki paleo étrenden van.

A tanfolyam után még volt kint 3 napom és mivel korábban már jártam a városban, kipipáltam a nagy nevezetességeket, ezért inkább új oldaláról akartam megismerni. Hétfőn lementünk a tengerpartra Dieppe városába, ami nincs túl közel (kb. 3 óra vonat+metró), de megérte. Gyönyörű sziklás, kavicsos partja van, apály idején még homokos rész is van a strandon. Naná, hogy bementem megmártózni a hűvös vízbe, kétszer is a nap folyamán! Friss tengeri kajákat is kóstoltunk, napoztunk stb.

Ilyenkor bizony irigylem a helyieket, hogy ezek nekik a mindennapok részei. A tengeri gasztro-élmény gyűjtést folytattam Párizsban, ettem rákot, lazacot, ráját és teljesült egy régi álmom: jól bekajáltam osztrigával. Mostanában divatos a “superfood” kifejezés, na, ez az igazi superfood! Minden megvan benne, ami az agynak kell: DHA Omega-3 zsírsav, jód, szelén, cink, B-12 vitamin a legjobb arányban. Kár, hogy itthon drága és nehezen elérhető. Bezzeg Párizsban friss és a piacon egész megfizethető. Nyersen, kis citrommal, vajjal a legjobb.


Jack Kruse ajánlásával:

http://www.jackkruse.com/brain-gut-5-paradigm-drifts-parad…/

http://www.jackkruse.com/brain-gut-6-epi-paleo-rx/

Ki kóstolta már?

Persze a többi, könnyebben elérhető tengeri hal, kagyló, rákféle rendszeres fogyasztása továbbra is ajánlott! Biztos placebo hatása is van, de pár nap intenzív, friss tengeri étel fogyasztás után éreztem egy kis pluszt az agyműködésemben.

Az utolsó nap még tettem egy villámlátogatást szúrópróbaszerűen egy helyi kajak-kenu klubnál… A Marne folyó melletti egyesületbe főleg gyerekek és amatőrök járnak, és sikerült összefutni a többszörös EB-VB érmes Matthieu Goubel korábbi edzőjével François During-gal is, aki jelenleg is több válogatott versenyzőt készít fel. A klub csendes, nyugis környezetben van a külvárosban, az épületek elég egyszerűek, rájuk férne a felújítás, de a célnak megfelelnek. Kajakokkal vannak inkább felszerelve, kenuból csak pár db deltát és szárnyas verziót láttam + 1 szivart (ezek pontos szakkifejezések:))

Aki arra jár nyugodtan ugorjon be hozzájuk, barátságosan fogadnak minden sportágbelit és érdeklődőt!

Hogyan tovább? Folyamatosan gyakorlok és képzem magam ebben az újfajta mozgásformában, várom én is a MovNatozni vágyókat, hogy minél több embert megfertőzhessek a természetes mozgással!

Egy szuper könyv, amiből megtanulhatod a MovNat filozófiáját, egy életre szóló inspirációt kapsz az edzéseidhez, rengeteg gyakorlati útmutatóval!

Posted on Hozzászólás most!

Gondolatok a hidegvizes fürdőzésről

A skandináv népeknél és az oroszoknál régi szokás a téli hideg vizes fürdőzés, egy jó buli az egész, miért ne próbálhatnánk ki mi is! Nem árt azonban az óvatosság, az alábbiakban jobban megismerheted ezt a műfajt.

Az ember és a hideg viszonya meglehetősen félreértelmezett jelenség, ha jobban megismered az elméletét, korántsem lesz olyan félelmetes. Ehhez ajánlom dr. Jack Kruse: Cold Thermogenesis cikksorozatát, Wim Hof: Becoming the Iceman könyvét vagy A Paleón túl című kötetet.

A lényeg, hogy hozzá lehet szoktatni magad a hideghez, fokozatosan alkalmazkodni tud a szervezeted, elvileg erre minden ember képes. A rendszeres hideghatásnak számos egészségjavító hatása van: gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító hatású, felfrissít, erősíti az immunrendszert és keringési rendszert, gyorsítja az edzések utáni regenerációt.

Beszélhetünk egyszeri hatásról és alkalmazkodásról. Minél jobban alkalmazkodott valaki a hideghez, annál tovább bírja mellékhatások nélkül az egyszeri hideghatást.

Az alkalmazkodáshoz szükséges kiváltó inger a rendszeres, fokozatosan erősödő hideghatás. Ezek alapján fel lehet rajzolni egy skálát a legfázósabbaktól kezdve egészen a hideg világrekorder, Wim Hof-ig. Itt mindenki elhelyezheti az aktuális állapotát, a jó hír, hogy ezen bármikor lehet javítani!

Kiknek nem ajánlott?

Szív- és érrendszeri betegségben, légúti betegségekben szenvedőknek.

Alkoholfogyasztás után sem ajánlott bemenni, mert ilyenkor kitágulnak az erek és gyorsabb lesz a kihűlés!

Mi történik a hideg vizes fürdésnél?

A bemenetel és az első fél perc általában nem túl kellemes, utána viszont beindul a sejtekben a fűtés és a hideg-edzettségi állapottól függően kimondottan élvezetes tud lenni, felfrissülsz, kitisztul a fejed. Ez a szakasz 1-2 perctől akár fél óráig is terjedhet a vízhőfoktól és a hidegtűrő állapottól függően. Addig érdemes csak bent lenni, amíg jólesik, nem nagyon szabad feszegetni a határaidat! Miután kijöttél, az első pár percben még tart a kellemes, felfrissült állapot, utána beindul a szervezet visszafűtő reakciója, a remegés és a remegésmentes hőtermelés. Ennek időtartama és mélysége szintén az alkalmazkodás fokozatától függ és minél edzettebb valaki ezen a területen, annál kevésbé fog remegni, annál inkább a remegésmentes hőtermelés lesz rá a jellemző. A remegés nem probléma, legfeljebb szokatlan, egy teljesen természetes folyamatról van szó, a szervezet így tudja a leggyorsabban visszafűteni magát. Érdemes tehát előzetesen felkészíteni a szervezeted a fürdőzésre, amihez folyamatosan adok ötleteket! Nem kötelező végigcsinálni minden lépést, de nagyban meghosszabbítja a vízben tartózkodás időtartamát.

Aki teljesen felkészületlenül vág bele, csak maximum 1-5 percig tartózkodjon bent, egy ökölszabály szerint: kb. annyi percig maradhatsz bent, ahány fokos a víz. Március közepén ez kb. 2-8 °C között várható. Felkészületlenül a következő mellékhatások hamar jelentkezhetnek: szúró, kellemetlen érzés a bőrben, szapora légzés, kapkodás levegő után, romlik az izomműködés, így ha túl sokáig van bent az illető vagy túl messzire merészkedik, akkor fennáll a veszélye, hogy nem tud kiúszni. Ilyenkor a maghőmérséklet is nagyon lemehet és a beszéd is akadozik, közeleg a szervezet a kihűléshez. Ha ilyen jeleket tapasztalsz, azonnal ki kell menni a vízből és visszamelegedni!

Néhány jótanács

A hidegtűrés nem feltétlenül függ a táplálkozás módjától, azonban egy kis odafigyeléssel javíthatsz a helyzeten. A hideghatás során jelentkező tűszúrás érzés a hideg-edzetlenségen kívül a szervezet felborult omega-6-omega-3 zsírsav arányára utal, érdemes a táplálkozásodban csökkenteni az omega-6 bevitelt (pl. növényi olajok, margarin, péksütik) és fokozni az omega-3 fogyasztását, aminek a legjobb forrásai a tengeri ételek: halak, rákok, kagylók vagy esetleg a halolaj kiegészítők. A fürdésre érdemes jóllakottan érkezni, vagy előtte fél órán belül enni valamilyen kalóriadús ételt, éhezéskor általában rosszabb a hidegtűrés.

További jótanács: ha nem érzed eléggé felkészültnek magad vagy csak szeretnéd megnyújtani a bent töltött percek számát, akkor érdemes un. neoprén anyagból készült csizmát, kesztyűt és téli sapkát, fülvédőt viselned, ugyanis a kézfej, lábfej, fülek hűlnek ki a leghamarabb, a test többi része általában jobban bírja.

Összefoglalva, érdemes a hideget jobban megismerned, felkészíteni rá a szervezeted és így bátrabban vághatsz bele a hideg vizes fürdőzésbe. Ismerd meg a tested egy új oldaláról, használd ki a teljes emberi potenciálod! 

Ha szeretnél egy összefoglaló előadást meghallgatni a hideg elméletéről és gyakorlatáról, akkor ITT megteheted!