Posted on Hozzászólás most!

Sportolás mezítláb I.rész

 A paleo gondolkodás számomra arról is szól, hogy fedezd fel újra, mi az, amit jól csinált régen az ember, és ehhez képest mit rontasz el ma, aminek következtében nem vagy teljesen egészséges. Ebben a cikkben a két lábunkra fókuszálok. Az állatok és a természeti népek nem hordanak cipőt, legfeljebb kezdetleges szandálokat, mégsem panaszkodnak patellofemoralis-fájdalomra, iliotibialis szalag szindrómára, sípcsont stressz törésre, plantaris fascitisre, Achilles-ín sérülésre, és egyéb, gyakori futó-nyavalyákra. Puskázz tőlük, ha nekik jó úgy, ahogy a természet megalkotta, akkor miért akarunk lázadni ebben a témában is az egyetemes törvények ellen?

A mexikói fennsíkokon élő tarahumara népet elemezve látható, hogy vígan lehet ultratávokat (maratontól kezdve a 100-200 km-ig) is futni mezítláb vagy egyszerű szandálban. Az etióp Abebe Bikila az 1960-as római olimpia maratonszámának győztese is, mezítláb érte el nagy sikerét. Valószínűleg otthon, gyerekkora óta azt se tudta mi az a cipő, teljesen természetes volt neki, hogy anélkül fusson a versenyen.

Azt mondják a cipőgyártók, hogy azért kell mindenféle szuper becsapódás tompító, stabilizáló lábbelit hordanod, mert különben tönkremenne a lábad. Felületesen szemlélődve valóban erre a következtetésre juthatsz, hiszen gyerekkorod óta cipőben jársz, sportolsz, enélkül könnyen túlterheled az alsó végtagjaid. Nem lehet, hogy azért van ez, mert a cipők által egyes izmaid stabilizálva vannak, elkényelmesednek, magyarul elgyengülnek? Ha viszont gyengék, akkor máris világos, hogy eleinte miért sérülsz meg mezítláb. Valami hasonló történik, amikor egy csonttörés után gipszbe teszik a kezed vagy lábad. Hetekig tétlenül hordod az izmaidat, eközben látványosan veszítenek erejükből, méretükből. Ilyesmi zajlik le a cipőviselésnél is, igaz kisebb mértékben. A lábfejedben is vannak apró kis izmok, szalagok, amelyek élni akarnának, ehelyett passzívan beletörődnek a rabszolgasorsukba, közben pedig a térded, csípőd, gerinced átveszi helyettük a terhelést.

A mai társadalmi és kulturális normák között elég nehéz ezt a szemléletet elfogadtatni, biztos nem fog holnaptól mindenki mezítláb járni vagy sportolni. Léteznek azért fokozatok, hogy mennyire ártalmas ilyen szempontból egy lábbeli.

A legrosszabbak a merev talpú, bokastabilizálós, síbakancsszerű gyártmányok. A nők rendkívül csinosak tudnak lenni egy magassarkúval felvértezve, de ennek ára van, érdemes lenne ezeket csak alkalmi esetekre felvenni. Jó irányvonal, ha legalább olyat választasz, aminek rugalmas a talpa, könnyen hajlik, ahogy a lábfej a járás közben diktálja. Ilyen laza viseletből azért lehet találni még a mindenkori divatnak megfelelően is. A következő lépcső a szándékosan minimalista vagy ötujjasra tervezett lábbelik egyre bővülő palettája. Ezekben gyakorlatilag teljes szabadsággal mozoghatnak a lábujjak, szinte csak az éles tárgyak elleni védelemre szolgálnak. Határeset a papucs, mert az is merevvé teheti az izomzatot (bár még mindig jobb, mint egy agyonbiztosított cipő), ennél okosabb megoldás egy hajlékony talpú szandál. Egy kis kreativitással, barkácsolási hajlammal megáldva pedig, megalkothatod a saját ötleted szerinti minimalista cipőt.

Ha rászánod magad, hogy újra szabad lábfejjel sportolj, akkor a legfontosabb szabály a fokozatosság! Újra meg kell erősíteni elsatnyult izmaidat, újra kell tanulni azok finom összhangban való működtetését. A természeti népek közül a tarahumarák, maszájok és a legtöbb meleg égövi nép gond nélkül járkál mezítláb, legfeljebb kezdetleges szandált húznak, hogy védjék magukat az éles tereptárgyaktól. Ez egy érthető szempont, nyilván nem örülnél, ha rozsdás szögeket, üvegszilánkokat kellene kihúznod a talpadból, bár ez is inkább a modern ember szemetelésének köszönhető. A természetben nem a versenysportra készülnek, így ha a gyorsaság, és teljesítménysport a cél, akkor valószínűleg mindigis kelleni fog egy speciális cipő, de hobbiszinten, vagy kiegészítésképpen érdemes visszaszokni az ősi módszerhez. Kerüld eleinte az aszfaltot, és próbálkozz füvön, erdei terepen! Ha naponta akár fél órát adsz ennek a projektnek, akkor 3-4 hét alatt hozzáerősödnek az újonnan igénybe vett részek, a talpbőrt is beleértve.

Az átmeneti időre érdemes egy szivacshengert vagy teniszlabdát beszerezni és ezekkel fellazítani az évtizedes cipőhordás következtében berövidült izompólyákat a talpon, lábszáron. Egyszerűen közepes erővel görgesd fel-le az eszközt a fáradt izmokon. Kezdetben fájdalmas lehet, de ez teszi majd szabaddá a kis izmaidat. A mezítlábazás nem jelent halhatatlanságot, nyilván eleinte így is lehet sérüléseket összeszedni túlhasználatból eredően, ezért kiemelten fontos az óvatos visszaszoktatás.

A következő részben megvizsgálom a témát a tudomány oldaláról. Logikusan belegondolva nem olyan nagy varázslat ez sem, mint ahogy az étrend, az alvás és egyéb ősi szokások. Ne koptasd tehát a cipőtalpat, ha nem muszáj!

Tovább a II.részhez!

Forrás:

Christopher McDougall: Born to run – A Hidden Tribe, Superathletes, and the Greatest Race the World Has Never Seen; Random House; 2011

http://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2009/08/01/barefoot-running-may-be-better-for-you.aspx

http://www.marksdailyapple.com/the-barefoot-backlash-are-the-naysayers-right-after-all/#axzz2ikHb6RM7

Erwan Le Corre: The practice of Natural Movement

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..