Szupeeeeer! Na, nézzük kicsit bővebben!
Úgy gondolom a manapság divatos „paleo” szó nem csak az étkezésről szól, hanem egy komplett életmódról. Voltak ugye az ősemberek és vannak ma is a civilizációtól elzártan élő népcsoportok, akik a természettel szoros kapcsolatban töltik mindennapjaikat. Sokat mozognak, vadásznak, gyűjtögetnek, kézzel készítik a szerszámaikat, fegyvereiket, ruházatukat, este a tábortűznél élnek társadalmi életet. Ha teljesen nem is élhetünk így a mai világban, legalább pár napra kóstoljunk bele ebbe az életérzésbe. Nagyjából ez volt a tábor célkitűzése.
Mit sikerült ebből megvalósítani?
Kellett egy jó helyszín. Szerintem a Pilis erdejében található Som hegyi turistaház ideális választás volt. A szállás nemrég szépen fel lett újítva, a közelben friss, tiszta vizet adó forrás, látványos szurdokvölgy és a Pilis tetőre vezető túraútvonal, emellett persze csend és nyugalom.
Kellett egy lelkes csapat, akik benne vannak egy ilyen nem mindennapi, mókás kikapcsolódásban. Nagyon szuper társaság jött össze, azt hiszem sikerült gyorsan összekovácsolódnunk. Megtiszteltetés, hogy Florian ezért utazott hozzánk Németországból.
Kellett néhány kreatív program, ami őseink életmódját modellezi. Érkezés után nem sokkal, amolyan beavatási szertartásként egy kis fáramászással kezdtünk. Köztudott, hogy a Pilis erdeiben kókuszpálmák és mézlelőhelyek vannak, ezért mindenki gyűjtött egy-két kókuszdiót és egy kis mézet a tábor környékén lévő fákról. A többiek közben lent figyelték a mutatványt és megtapsolták a sikeres zsákmányszerzést. Rögtön meg is lehetett inni a kókusz levét, elrágcsálni a húsát, belenyalni a mézbe.
Ezután csapatostul elindultunk a fél óra sétával megközelíthető Trézsi forráshoz, hogy a palackjainkat megtankolva biztosítsuk az ivóvízellátásunkat 1-2 napra (aztán persze a további napokban is kellett még vízért menni).
Nagyon szép nyári időnk volt, szinte végig sütött a nap, igazi forróság volt. Ennek egy hátránya van: ilyenkor országszerte tűzgyújtási tilalom van az erdőkben, ezért az estére tervezett tábortűz elmaradt, amit egy szolid grillezéssel pótoltunk, utána mindenki bemuatkozhatott pár percben, elmesélhette, hogyan ismerkedett meg a paleoval.
Másnap reggel spártai harcosok bőrébe bújtunk és egy SpartanFitt saját testsúlyos edzéssel indítottuk a napot. Intenzív köredzést raktunk össze a fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, állatjárások különféle kombinációjából. Voltak trükkös erősítő gyakorlatok is párban végezve, és a végén egy kis plank bajnokságot rendeztünk, ahol a legnagyobb meglepetést Adri okozta, aki 4 és fél percig bírta, a fiúk addigra már rég kidőltek…
Folytattuk a mozgás a nap további részében, rövid pihenő, átöltözés után indultunk is a közeli Dera szurdokba egy másfél órás túrára. A helyszín gyönyörű: patak által kivájt meredek dombok, sziklák között vezetett az utunk, fahidakkal tarkítva. Az egyetlen szépséghiba – amit szintén a forróság számlájára írhatunk -, hogy a patak csontra ki volt száradva a nagy melegben. Évközben egyébként halkan csordogál a hűvös víz, ami további extra látványt és élményt biztosít
A táborba visszaérve paleós ebéddel várt minket Ági (Paleo Motivátor), aki nemcsak motiválja az embereket az életmódváltásban, hanem remek szakács is. Nagyon-nagyon köszönjük neki a finom ételeket, nélküle éhenhaltunk volna, hiába tanultunk vadászni is! A legnépszerűbb finomság – meglepő módon – a fagyi volt, amiből málnás, meggyes, szamócás és csokis verziót is kaptunk a napok során. Csokikrémes palacsinta, paleo kenyér, péksüti is került az asztalra, köszönjük az Ehetemmm pékség és a Paleocentrum támogatását. Persze az alap mindig valamilyen húsétel volt: grillezett tarja, csirke, szalonna, kolbász, szalonnás-gombás-kagyló, reggelire leginkább a rántotta, főtt tojás volt a menő. Levesek közül pedig paleo gulyáslevest és vajtöklevest kóstoltunk (a Paleország recepttárából).
A második napon választani lehetett kétféle program közül: paleo konyhatechnikák kurzus Ágival vagy vadászat. A lányok leginkább az elsőre jelentkeztek, ahol elméletben és gyakorlatban is bővíthették paleos főzőtudásukat. A vadászat egy kb. másfél órás váltakozó iramú edzést takart a közeli erdőben (a maratonfutó Zolinknak talán ez csak egy laza kocogás volt). A sikeres zsákmányszerzés érdekében harci jeleket festettünk az arcunkra és hol kocogva, hol sprintelve, fűben kúszva, sziklára mászva kergettük a képzeletbeli kudut az erdei ösvényeken. A kudu egy afrikai antilopféle, amire egyes természeti népek is vadásznak. Módszerük az állat kifárasztásán alapul. Hiába gyorsabbak rövidtávon a négylábúak, az embernek jobb az állóképessége, így néhány óra kergetőzés után könnyen elejthető lesz a vad, ha elég kitartó a vadász és nem veszti el a nyomot. Na, ezt próbáltuk modellezni játékos formában… Közben forrásvizet is cipeltünk vissza a táborba. Másfél óra után egyszercsak elfáradt a képzeletbeli prédánk és egy bokor mélyén próbált elrejtőzni, ám a kifinomult szimatú vadászainknak – a másik Zolival az élen – sikerült megtalálniuk. Annyira elfáradt a kudunk, hogy közben fel is dolgozta magát: befűszereződött, megfüstölődött, bélbe töltötte vagy táblákra vágta magát. Tehát a zsákmányunk egy nagy láda kolbász és szalonna volt, amit még haza kellett cipelni a táborba.
Különféle hangszerek voltak nálunk az esti szórakozáshoz: gitár, tam-tam dobok, síp, csörgő-zörgő eszközök. Esti programnak egy közös zenélést, táncot terveztünk. Bár nem volt profi muzsikus a csapatban, azért valami zajt kicsikartunk az eszközökből, az éneklés és a tánc már jobban ment (különösen Verának és Ildinek).
Szombaton egy nagy túra következett, megcéloztuk a Pilis tetőt! Kb. 400m szintkülönbséget győztünk le a 12 km-es út során, igazán jó tempót mentünk, a tervezett 5 óra helyett alig több mint 4 óra alatt megjártuk oda-vissza. Persze ehhez a csapat merészebb tagjai által felfedezett levágós ösvények is kellettek, ahol gyorsabban tudtunk haladni. Útközben egy kis sziklamászás is belefért. Gyönyörű panoráma fogadott minket a csúcson, el is időztünk itt egy kicsit. Visszafelé ismét tankoltunk a forrásnál.
Ebéd, csendes pihenő következett, majd indultak a délutáni kézműves foglalkozások: fegyverkészítés, arcfestés, barlangrajz. Itt mindenki újra gyerek lehetett egy kicsit, de igazából a természeti népeknél ezek a felnőtteknél is megszokott programok, melyek fejlesztik a kézügyességet, kreativítást, összpontosítást, összetett gondolkodást. Érdemes egy pillantást vetni az elkészült remekművekre! Viola egy klasszikus vadászós barlangrajzot alkotott, a tábor fiú lakóit ábrázolva. Bogi nonfiguratív mintákkal kápráztatott el minket. Az arcfestő szakkörön is azt hiszem sikerült vicces maszkokat kreálnunk. Ildi és Adri egymást pingálták, Ági, Viola, Tormás is „kapott az arcára” rendesen. Verával pedig egymásnak ellentétes színeket festettünk (fehér alap-fekete csíkok vagy fekete alap-fehér csíkok).
Meglepetésből most sem volt hiány: kiemelném Csaba kreativítását, aki egy „kősniccert” készített, na, ettől lehidaltam:) Norbinak és Janinak köszönhetjük az igazi klasszikus lándzsát és kőbaltát.
Ezután következett a várva-várt meglepetés program. Tormi bőrből készült szandálját már sokan megcsodálták, így megkértem őt, segítsen nekünk elkészíteni a sajátunkat! Mindenki ceruzát, ollót, kést ragadott, kopogott a kalapács a lyukasztón, a fűző bekötésével megkűzdöttünk, de a végére mindenkinek elkészült az igazi „hand made”, saját szandálja, amit szerintem bátran lehet az utcán is hordani. Azóta leteszteltük, hogy túrázáshoz is kíváló.
Este ismét grillezés, beszélgetés, kártyázás. Az utolsó este nagy szélvihar volt végig, ami kicsit megzavarta a kintalvókat. Érdekesség, hogy páran a szép házikó helyett a szabad ég alatt alvást választották, ami megintcsak egy ősi szokás újrafelfedezése. Hihetetlenül jót lehet így aludni szép időben.
Vasárnap délelőtt egy MovNat edzéssel zártuk a tábort, ahol botokat dobáltunk, egyensúlyoztunk, köveket-farönköket emeltünk, cipeltünk, faágon lógtunk, ugráltunk és kihasználtuk a helyi adottságokat.
A jó hangulatban gyorsan elszaladt ez a pár nap, maradtunk volna még. Szerintem sikerült megízlelni, hogy milyen is lehet az élet egy nomád törzsnél. Élveztük, mert a „génjeinkben van” ez az életforma. Köszönöm a résztvevőknek, hogy eljöttek, remélem sikerült egy nagy élménnyel és új barátokkal gazdagodniuk!
Lesz-e folytatás? Még alszom rá egy-kettőt, de nagy az esély rá!
VIDEO rövid
VIDEO hosszu
Köszönet a támogatóinknak:
