Posted on Hozzászólás most!

A kvantum vörösbegy és társai

 A Föld közel 10000 madárfajának ötöde rendszeresen vándorútra kel az évszakok  váltakozásával és érdekes módon sosem tévesztik el az irányt, mindig oda találnak, ahova  kell. Vajon hogyan csinálják? Térképük, iránytűjük, GPS-ük aligha van, ehelyett a Föld  mágneses mezejének finom változásai alapján tájékozódnak, és kihasználják a kvantum-  összefonódás jelenségét is.

Az európai vörösbegyről (Erithacus rubecula) és más vándormadarakról eddig is sejtették,  hogy finom mágneses terek érzékelésével tájékozódnak, ennek pontos mechanizmusának  megértéséhez került közelebb néhány brit tudós. Nagyon úgy fest, hogy a madarak  kvantummechanikával leírható jelenségeket is bevetnek a navigáláshoz.

A kvantum-összefonódás (video) során két, azonos időben keletkezett elemi részecske (pl.  szabadgyökök párosítatlan elektronjai) különös kapcsolatban maradhatnak, az egyik  állapotának megváltozása – vagy a puszta megfigyelése – ugyanabban a pillanatban kihat a  másikra, elméletben akkor is, ha az univerzum „két végén” vannak. Létezhet a  fénysebességnél gyorsabb információ átvitel? Úgy néz ki, hogy az élő szervezetek már rég  rájöttek erre a trükkre.

Ahogy repül a vörösbegy, a Föld mágneses mezejének finom változásai eltéríthetik az elektronok kvantum-állapotát (spinjét), ami közvetve befolyásolja a madarak szemében lévő kriptokróm molekulák kémiai tulajdonságait. A kutatók a vándorlási szezon alatt egy speciális kalitkába zárták a madarakat és variálták a körülöttük lévő mágneses tér frekvenciáját, erejét, polaritását. A vizsgálat szerint akár a földi mágneses mező erejének 3000-ed része is már megváltoztatta a madarak repülési irányát, ami csak az atomoknál is kisebb részecskék kvantum folyamataival magyarázható.

További érdekesség, hogy az összefonódás állapota általában nagyon rövid ideig tart, mikrosecundumos nagyságrendű. Kísérletileg létrehozva már a 80 mikrosecundum is jónak számít (speciális körülmények – pl. abszolút 0 hőmérséklet – biztosításával), a vörösbegyeknél viszont 100 mikrosecundumot is mértek (a szem meleg, párás környezetében), tehát ismét csak érdemes leborulni a természet nagysága és fejlettsége előtt.

Ha egy egyszerű vándormadár – persze nem lebecsülve az ő képességeit – ilyen fejlett megoldásokat használ, akkor elgondolkodtató, hogy vajon milyen elektronika lehet az emberi agyban…de ez már egy másik történet.

Bónuszként, íme a sarki róka, aki szintén finom elektromágneses tereket érzékel vadászat közben:

Hivatkozások:

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15141211

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15614508

http://www.physicscentral.com/explore/action/pia-entanglement.cfm

http://www.wired.com/2011/01/quantum-birds/

http://hore.chem.ox.ac.uk/PDFs/The_Quantum_Robin.pdf

Jim Al Khalili: Life on the edge

A paleón túl és a Napfény diéta könyveimben további érdekességeket olvashatsz a kvantumbiológiáról!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..